Hírek

A nyuszi üzenete 2021. április 4-re

„Indulj az útra és vissza ne nézz!
Múltad a fájó bús COVID-év.
Rád ragyog végre a fényteli nap.
Boldogan, vígan zengd hát a dalt!
Április négyről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép!
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítónk hősi nevét!”

Hallgasd meg Vikidál Gyulától (1999): https://www.youtube.com/watch?v=zofm1CphYeE

1945 április 4-én (a történelemírások szerint) Nemesmedvesnél hagyta el nyugaton a Trianon utáni magyar határt az utolsó német katona, s átlépte a szovjet Vörös Hadsereg Tolbuhin marsall által vezetett csapata. A későbbi magyar politika Sztálin nyomására ezt tekintette hazánk felszabadítási dátumának, és ezért ünnepeltük 1950-től 1989-ig ezen a napon a Felszabadulás ünnepét. A hatvanas évek elejéig április 4-én a katonai díszparádét követően még volt (talán ifjúságinak nevezett) felvonulás is a Felvonulási téren. Akkor azt mi csak Dózsa György útnak hívtuk, és a Gorkij (ma Városligeti) fasorral szemben állt a dísztribün. Egyfolytában harsogtak a hangszórók, a különböző mozgalmi dalok között szerepelt ez a nóta is. A dalok között hálaadó lózungokat olvastak be. Amikortól lehetett, közvetítette a tévé is. Igazi tömegpropaganda volt.

„Április négyről szóljon az ének…” A régi kerékvágás… a normális?

2021-ben április 4-e lesz húsvét vasárnapja, és mindenki a „feltámadásban”, a másképp gondolkodó pedig a „felszabadulásban” reménykedett. Február elején-közepén már elkezdődtek az énekpróbák, hogy jól szóljon a magyar kórus, mindegy is, hogy milyen hátsó gondolatok, hitek csalják sokak szájára az ismert úttörődalt. Mire elkövetkezett volna az első összpróba, mondjuk a nemzetközi nőnap előtti időre tervezve, beütött a krach. Eleinte egyre többen maradoztak el a próbákról, majd a szép üde, fiatal hangok közül egyre több halkult el, rekedt be. A próbák lehetetlenné váltak, összejönni sem lehetett. Március 15-én, a nemzeti ünnepünkön is úgy tűnt, hogy az oltások számának gyarapodása, az „oltakozási” szándék javulása ellenére sem javul a helyzet, április negyedikén nem lesz se díszszemle, se ifjúsági felvonulás, de előtte feltámadás és körmenet sem. A húsvétot valószínűleg rosszabb egészségügyi, hangulati és pszichés állapotban köszöntjük majd, mint egy éve. Február eleji várakozásunk és vágyakozásunk a gyertya lángjával tovalebbent, a medve árnyéka nagyobb is lett, mint gondoltuk.

Gyertyaszentelőkor a medve, miután meglátta árnyékát, visszavonult és a negyven napnál jóval többet, az idén különlegesen hosszú, 58 napos nagyböjtöt is a barlangjában töltötte. Hiába volt egy pár melegebb, szép nap februárban vagy március elején, a nemzeti ünnep is hideg és szürke volt, minden program betiltva, az időjárás sem csábított, és sehova sem lehetett menni. Az emberek többsége nem is akart. A márciusi ifjak sokasága töltötte ezeket a forradalmi napokat az intenzív osztályon, ne adj’ Isten: lélegeztetőgépen. A szerencsésebbje karanténban. 2021 márciusának forradalmárjai hasonló körülményeket találtak Bécsben és Pozsonyban, de Párizsban és Brüsszel Molenbeek negyedében is. Csak a kihalt EU-negyedben volt csend és nyugalom, néhány hőbörgés, akár több országból is érkező hivatalos felirat nem hozta ki a sodrából a bürokratákat.    

Amikor a Názáreti Jézus 21 éves volt még nem létezett a kereszténység liturgiája által meghatározott és évszázadokon át gyakorolt nagyböjt, kálváriája a Via Dolorosa-n csak 12 év múlva kezdődik. És gondolta volna bárki is évszázadokon át, hogy 2021-ben a böjti időszakban vágyakozva tekintünk Jeruzsálemre, ahol már megnyíltak az éttermek, ahol az okostelefonon bemutatott zöld igazolással (mint egykor a pálmaággal, vidáman) lehet már a templomba menni, ebédelni, vacsorázni, és az élet kezd visszatérni a „régi kerékvágásba”. Elsőként az ismert világunkban ismét itt jelent meg a megváltást ígérő csillag, és szeretnénk, ha mihamarabb követhetnénk, már ami az átoltottságot és az általa ígért biztonságot és szabadságot illeti. De közben micsoda 2020 és még egy év telt el!

A tavalyi nagyböjt óta, éppen egy éve tart a járványhelyzet és -veszély. Közben, gondolom, sokan elolvasták, vagy újraolvasták Camus: A pestis című regényét, de Csokonai lírai sorai A reményhez nem segítettek még. Egy éve az emberek reménye – és a politikusok visszatérő ígérete – a „régi kerékvágásba” való mihamarabbi visszatérés. Először 2020 nyarára hitte mindenki, hogy kezd visszatérni a „normális élet”, aztán belepte azt az őszi járvány. Az oltások karácsony utáni kezdete először tavaszra vizualizálta a „lazítás” és a „nyitás” lehetőségét. Közben szaporodott a nálunk használt vakcinák választéka, nőtt is a beoltottak száma, de nőnapra még további „szorítást”, „szigorítást” kaptunk. Azóta egyfolytában erősen emelkedik a felismert fertőzöttek száma, a megbetegedés gyakorisága és súlyossága. Gyarapszik az újabb (egyelőre még „fekete lónak” tekinthető) brazil, dél-afrikai, indiai stb. mutánsok fajtáinak száma. 

A március eleji néhány enyhe nap után visszatért a télutó: dühöngő böjti szelek hoznak hideget, jeges záport. Közben a nap sugarai sem melegítenek eléggé. Valami meleg légáramlat kellene, de a tavasz fő logisztikai munkásai, Sándor, József és Benedek a vészhelyzetben más feladatokra lettek átvezényelve. A szokásos meleg helyett most vakcinával kell teletömniük a zsákjaikat: a nagy Sándornak szentpétervári kapcsolataira építve Szuptnyik-V-t kellett hozni, Józsefnek messzebbről a Synofarmot. Benedek pedig, akinek a legnagyobb a zsákja, kapott bele szárazjeget, és (bízva abban, hogy működnek még a nyugati kapcsolatai) protestáns és anglikán „uniókban” szaladgál, hátha itt-ott fel tud csípni egy kis Pfizer-Biontechet, Modernát vagy AstraZenecát. Aztán ki van adva, hogy akinek tele a zsákja, tűz vele haza.

Merthogy itthon „Tűz van, babám!”, mert orvosi szakkifejezésekkel a nagy „oltakozás” már úgy folyik, hogy amint a vakcina beérkezik, azt azonnal „eloltják”. Nagy tűzvész egyelőre még nem látszik, „nagyobb a füstje, mint a lángja”, mert soha ennyi új fertőzött, soha ennyi új beteg, ennyi halott, ennyi súlyos eset – köztük nagyon sok fiatal – lélegeztetőgépen még nem volt. Most már tudjuk, hogy húsvétre sem lesz enyhülés, a bezártság is marad már legalább április 8-ig. Vagy még tovább! A virágvasárnapot követő nagyhétre a fertőzöttségi mutatók és a kórházi állapotok tovább romlottak.

Egyértelművé vált, hogy április 4-én (az utolsó „Felszabadulás ünnepi” díszszemlére 1985-ben kerül sor, majd a rendszerváltoztatással 1989-ben magát az ünnepet is eltörölték) sem felszabadulási felvonulás, sem feltámadási körmenet nem lesz, be kell tartanai a távolságtartás legfontosabb szabályait. Így van ez egész Közép-Európában.

A nyilatkozatokban a vágyakozás és a tervek között a „régi kerékvágás” helyett feltűnt a „normális kerékvágás” kifejezés”. Újabban a „régi élet”, a „normális élet” kifejezések jöttek divatba. Ezzel lesznek óriási bajok, mert a Covid elképzelhetetlen nyomot hagyott a gazdaságban, a piacon, a társadalomban és a lelkekben. A „régi élet” nem hozható vissza, és nem is fog visszatérni. Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember – vallotta Herakleitosz, bárhogy is vágyódunk rá. (Bővebben: https://idezet.zin.hu/lephetsz-ketszer-ugyanabba-folyoba-mondta-herakleitosz-mivel-folyo)

Az új helyzetben már azt sem fogjuk felismerni, hogy amerre egykor jártunk, van-e ott még kerékvágás, s hogy az kerékvágás-e. És ki tudná megmondani, hogy az a régi és az a „normális”? És melyik lesz a jó az új körülmények között? A „régi kerékvágás” – ahogy gyakran emlegetjük, hogy hova szeretnénk, hogy az élet visszatérjen – nem lesz már sem felismerhető, sem alkalmas a mindennapi élethez. Sok mindentől elszoktunk, elszoktattak, másokra rászoktattak. Az emberi kapcsolatokat elválasztották, és el is szoktunk a személyestől, már csak azért is, mert a szociális távolságot tartottuk, és figyeljék meg, tartani fogjuk. No lehet, hogy nem másfél métert, és bizonyára lesznek tömött sorok is, de még sem lesz természetes. Sokan hosszú ideig kerülik majd az olyan helyeket, ahol „tömörülni” kell, kevesebben jelentkeznek majd pl. csoportos városnéző túrákra, és a turistautak átalakulnak. A repülőgépen való utazás új szabályait a légitársaságok és a repterek már most próbálgatják. Ezzel kell majd foglalkozni máshol is, mint a szállodák…, az idegenforgalmi vonzáspontok üzemeltetői…, az éttermek… és még ki tudja hány hely. Ugyanakkor el sem tudjuk még képzelni, hogy mennyivel magasabb árszínvonalon fog majd mindez működni, miközben a vásárlóerő (közgazdász nyelven) jelentősen csökkent, hiszen az árak jobban emelkedtek, mint a bevételek.    

Néhány hónap, és már majd az lesz a „normális”. Bizonyára lesznek a kísérletezésben tévutak, rossz irányba indított, elhaló „keréknyomok”, míg majd hozzászokunk nem a régi, hanem az „új élet” követelményeihez, feltételeihez, és eltelik pár év, amikor már majd az lesz a teljesen normális. Lehet, hogy maszkban, évenkénti védőoltással, és ki tudja még milyen új szabályokkal, szokásokkal. Persze, ezt meg kell élni, meg kell szokni, megváltozni hozzá, és nem lesz egy könnyű történet. Hogy visszatérjek a kezdő időhatározóhoz: „ki fogjuk böjtölni”.   

Addig is, amíg kialakulnak az új keréknyomok, amíg megszokottá válik, hogy melyek a normálisok, jó, ha olyan régi kapaszkodókat keresünk, amelyeket dalnokaink már régen megénekeltek. Lassítsunk csak, ahogy

„Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.”

Vagy Tóth Árpád segíthet 1927-es versével, hogy megtaláljuk, hol az út széle:  

„Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.
Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.
Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,
Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap
Elönti friss arannyal…” – Áprilisi capriccio (http://mek.oszk.hu/01100/01112/01112.htm#227)

Ha minden jól megy, a jövő hónapban már folytatódhatnak az énekpróbák. Most az

„Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!”

– refrénű kottát adják majd a kezünkbe.
A dalszöveg: https://songbook.hu/lyrics/23309/majuskoszonto
A dallam egy retro felvételen: https://www.youtube.com/watch?v=-ozW5tdCL8k

Az összevont magyar kórus remélhetőleg már nem lesz sokkal kisebb létszámú. Talán sosem volt ilyen értelme a munka ünnepének. Hány százezren, millióan szeretnék megünnepelni itthon is és nemzetközileg is a munka dicséretét. Csak lenne már…, csak lenne újra, újra már!

„Az ünnep előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. Az utópista szocialista brit gyáros, Robert Owen 1817-ben javasolta a munkások addig 10-14 órás munkaidejének nyolc órára csökkentését. Az I. Internacionálé 1866-os első kongresszusa már úgy fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján. 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. 1889-ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése, illetve nemzetközi szolidaritásuk kifejezése érdekében. 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja.
Május 1-je, hasonló tartalommal, katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte el Jézus ács nevelőatyjára emlékezve.” (Forrás: https://mult-kor.hu/mit-unneplunk-majus-1-jen-20150501)


No, kedves szerencsésnek hitt home office-osok, a multinacionális cégek 12-14 órát sürgő-forgó ilyen-olyan menedzserei, vagy a gépsorok mellé beállított robotjai, munkabért már egy éve nem látott vendéglátósok, szállodai dolgozók, idegenvezetők és turistabusz-sofőrök, online munka mellett online tanuló diákokkal vesződő mamák, papák – milyen lesz 2021. május elseje? Mit ünnepeltek majd, vagy mit szeretnétek? A „Kossuth-díjas” »”8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás-t”« (https://www.youtube.com/watch?v=rBNPc5-qq-Y)? És Ti, szerencsés szerencsétlen ápolónők, egészségügyiek, orvosok, Ti mit szeretnétek? Miről szóljon a Ti május elsejei indulótok?

És szerte az országban: lesz-e, milyen lesz az idei majális? Lehet, hogy a „régi kerékvágás” szerint majd az ingyen virsli, ingyen sör lesz az első, amire érvényes lesz a zöldkártya, a „védettségi igazolvány”? És a városokban állnak-e majd májusfák a főtéren, vagy legalább a falvakban, az eladósorban lévő lányok háza előtt? Lesz-e még (vagy már) 2021 nyarán rendes lakodalom, olyan „normális”…?  

Kandikó József (HU)