Húsvét után… – 2020. április 15. „#Otthon maradtunk. A feltámadás azonban elmaradt. A böjt – vagy akár a hosszú, vége nem látható vándorlás – tovább folytatódik. Egyre gyarapodó, egyre inkább magunkénak érzett, lassan már mi is elhittük, hogy GLOBÁLIS világunk új oldaláról mutatkozik meg.
És hát itt a nyár! Csak nem lesz vége már ennek a nyugalmas életnek…? Rohanhatunk megint munkába, óvodába, iskolába, boltba, és még ki tudja hova… Na, neee, hogy 2020 Karácsonya ugyanolyan legyen, mint a többi! ……. EZEN NE AGGÓDJ! MÁS LESZ! Persze ez is sokban rajtunk múlik…”
Én írtam a tavaszi járvány idején, a cikk egésze megtalálható: Húsvét után 2020
2020. november közepén még a szakember véleménye is elkeserítő: Zacher Gábor: Az idei karácsony nem a családról, hanem a túlélésről fog szólni (2020.11.17.). Nem a szent családról, nem a születésről, és sajnos az újjászületésről sem. Már bennünk is erősen erősödik már ez az érzés, pedig Karácsony még messze van. Az idén valahogy lassabban múlik az idő…
E hét végén lépünk a várakozás időszakába. Advent első vasárnapja következik, és az emberiség (nem csak a keresztényeké) gondolata most is a megváltás körül kereng: a megváltó vakcináról, a járvány rémséges évének végéről fantáziálnak. Jöhet az a megváltó csillag Nyugatról (USA, EU), Keletről (Kína, Oroszország), vagy éppen Közel-Keletről (sőt magából Jeruzsálemből is) – mindenütt várja már Gáspár, Menyhárt és Boldizsár. Nem követik a megjelenő csillagot, hiszen többnyire ki sem léphetnek otthonról, sőt Boldizsár – a szerecsen király – ki sem merné tenni a lábát, nehogy szerepét tévesztve a Black Lives Matter (antirasszista csoport) sokezres tüntető (vagy éppen ellentüntető) csoportjába keveredjen, biztonságát, életét veszélyeztetve.
2020-ban megbolondult a világ, és már azok a kapaszkodók is elgyengültek, amelyekben eddig sokan hittek, bíztak. Melyik egyház, melyik politikai struktúra érzi még azt, hogy van bennük bizalma a követőknek, a „hívőknek”? Melyik Isten merné magára vállalni, hogy végre rendet teremt a globalizáció és az információs, kommunikációs technológia forradalmi robbanása után megtébolyult emberiségben, szellemi világban? És ki lenne az a Megváltó, aki most magára vállalná az emberek bűneit…? Csak nehogy legyen egy önjelölt!
Kérdéseink számosak és még sorolhatnám őket. De most vissza egy kicsit 2020 Adventjére. Az első gyertyát 2020. november 29-én gyújtjuk meg, belépünk az „eljövetel” előtti időszakba. A régi időkben ekkor is böjt volt, ha nem is olyan szigorú, mint Húsvét előtt. Ebben az időszakban nem szerveztek táncos esteket, hangos mulatságokat és lakodalmat sem tartottak. A kocsmákban csak az átutazó vendégeket szolgálták ki. Ez a hagyomány a 20. század közepére eltűnt. Ki gondolta, hogy 2020-ban ismét szokásba jön? Igaz, külső kényszerből, de a mi érdekünkben. És éppen azért, hogy december 20-án, az utolsó gyertya meggyújtásakor, már ténylegesen a szeretet számára gyújtsunk világot egyre vadabb, agresszívabb, ellenséges világunkban, amit ez az év nagyon kihozott belőlünk. Ne csak reméljük, hanem tegyünk is érte, hogy „eljöjjön” ennek a lehetősége, biztosítottak legyenek a feltételei. Legalább, ami rajtunk múlik, azt tegyük meg.
A most vasárnapi gyertyával amellett a HIT mellett teszünk tanúbizonyságot, hogy az „igaz karácsony” ebben az évben is eljön, de addig is, meg azután is hinnünk kell abban, hogy az önfegyelem – ha kell, az önkorlátozás – eléri az eredményét. Nemcsak magunkat és a szeretteinket óvjuk meg, de talán hozzájárulunk a hivatásos gondozók (orvosok, mentősök, ápolók, mások) hallatlan túlterhelésének mérsékléséhez, a járvány terjedésének fékezéséhez. Annál értékesebb lesz a második gyertya felgyulladó lángja, hogy az immár általunk is megalapozott REMÉNY sugarait terjessze magából. A családban, a házban, a szűkebb és tágabb közösségben és talán (legalábbis a keresztény) világ népességében. Bizonyára a Mikulás is előjön. Reményünk szerint a szívünkből, és nem csak az üzletközpontok áruval tömött pultjai és a vásárlók zsúfoltan megpakolt bevásárlókocsijai (hja, a gazdaságnak működnie kell!) közül toppan elénk. Ha a szívünkből jön a Mikulás, maszk sem lesz rajta, és a mosolyát is láthatjuk – mióta szeretnénk már egy idegen, utcán szembejövő ember vagy utastárs mosolyát látni! 2020-ban megszűnt a mosoly, ami maradt, az is álarc mögé rejtőzik. Szomorú esztendő.
Eljön december 13-a is, a harmadik láng meggyújtásának ideje, amikor (az akár lila, akár fehér gyertyák melletti) rózsaszín gyertya fényének és melegének jelentése az ÖRÖM. Talán lesz minek örülni… Megszenvedtük ezt az érzést ebben az évben, és adja Isten, hogy meg is adassék! Csak nem célszerű szabadjára engedni, visszaélni vele. Ez az idei öröm akkor lesz teljes és eredményes, ha megőrizzük magunknak, családunknak, legközelebbi szeretteinknek. Másoknak, így barátainknak, ismerőseinknek legfeljebb csak beszéljünk, posztoljunk róla. Személyesen most még nem kellene elvinni, átadni az örömhírt, ha még továbbra is reménykedünk abban, hogy a negyedik adventi vasárnapi gyertya fényén szétárad a SZERETET. Karácsonyra talán valami biztosat is megtudunk a megváltóról, és lesz alapja annak, hogy szilveszterkor személyesen még ugyancsak szűk körben, de a világban bárkinek digitálisan is hiteles boldog új évet kívánhassunk.
Félek ugyan, hogy még abban sem lesz sok köszönet, de a jövő évi naptáramon az évszám fehér alapon van. Igaz, vörös számokkal!
Kandikó József
