„Ha próbára akarod tenni a türelmedet, vegyél egy kecskét vagy egy pónit. Nekem mindkettő van” – meséli mosolyogva a csíkszentdomokosi Bara Szidónia.
Szidi igazi lovászlány, aki ha teheti, nyáron hajnalban kilovagol napfelkeltét nézni, közben a soron következő lovastábor foglalkozásain gondolkodik és örül annak, hogy sikeresen befejezte a másodévet a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ vidékfejlesztési agrármérnök szakán. Ő már megtalálta az útját, amit valószínűleg lóháton fog megtenni. Vele beszélgettünk gyerekkori álmokról, lovakról és az egyetemi tapasztalatairól.
A SZÉK tavalyi felvételi kampányában szerepeltél, mint vérbeli lovászlány, honnan ered a lovak iránti szereteted?
Csíkszentdomokoson élek és ez a lószeretet szerintem már velem született. Egész kisgyerek korom óta rajongok a lovakért. Nagytatáméknak volt lovuk és amikor csak tehettem, mindig ott tevékenykedtem az istállók körül. Érettségi után egy évig két fóliasátor alatt paradicsomot és uborkát termesztettünk, ekkor szerettem meg a növénytermesztést is, aztán Szlovákiában dolgoztam majd Németországban töltöttem két és fél évet egy lótenyészeten. Néhány éve költöztem haza, itthon vannak lovaim és gyerekeknek tartok lovas foglalkozásokat, illetve nyáron lovas táborokat szervezünk szintén gyerekeknek.
Akkor már értem, hogy miért a vidékfejlesztési agrármérnök szakot választottad…
Igen, én mindig arról álmodoztam, hogy lovakkal fogok foglalkozni és erről is akartam tanulni. Szerintem a növénytermesztés és állattenyésztés a legszebb szakma a világon és olyat szerettem volna tanulni, ami kapcsolódik ezekhez. 2021-ben iratkoztam be a vidékfejlesztési agrármérnök szakra, mindig is szerettem fejleszteni magam. A felvételi időszak utolsó hetében adtam le a papírokat, nagyon időm sem volt átnézni, hogy miről is szól az egész. A tanévnyitón gondolkoztam el azon, hogy lehet, ha túl nagy fába vágtam a fejszémet, de akkor már nem volt visszaút. Majd jöttek a reáltantárgyak, matek, mikró-, makróökonómia, és hát nem könnyítették meg a dolgomat, de végül hála Istennek ezek a vizsgák is sikerültek. A csoporttársakkal sokat segítjük egymást, van, amikor egy nagyobb témát felosztunk egymás között, és ha kérdésünk van, bármikor írhatunk egymásnak. Bár korosztályban nagyon vegyesek vagyunk, én ezt hatalmas pozitívumként látom, hiszen nem számít, hogy hány éves vagy itt szeretettel fogadnak.
Mesélj kicsit a lovas foglalkozásokról, táborokról honnan jött az ötlet, mióta foglalkoztok ezzel?
Én azt látom, hogy mai felgyorsult világban, ahol a technikai eszközökkel lassan összenővünk, kimarad az állat és a természetközeliség. A foglalkozásokkal és a táborokkal azt szeretném elérni, hogy a gyerekek minél több időt legyenek a természetben, állatok közelében.
2021-ben kezdtük el a táborok szervezését, akkor még csak egy pónival. Mostanra pedig már négy ló áll az istállóban, illetve van kecskénk, kisnyuszink és kutyánk is.
A lovas foglalkozások révén játékosan ismertetjük meg a lovaglást a gyerekekkel, például tornászunk a lovon, illetve használunk különböző fejlesztő eszközöket. A lovak nagy tanítómesterek, nemcsak fizikálisan fejleszthető segítségükkel például az egyensúly, hanem a velük való foglalkozások megtanítják a gyerekeket a gondoskodásra, türelemre, felelősségtudatra. Egy ló nagyon sok szeretet tud adni.
A táboroknál, és a lovasfoglalkozásoknál, nekem az egyik legfontosabb szempont a biztonság és biztonságérzet megteremtése. Nagy odafigyeléssel törekszünk arra, hogy a gyerekek mindig biztonságban érezzék magukat lóháton.
A biztonságérzetet, hogyan tudjátok megteremteni?
A gyerekeknél nincs akkora félelemérzet, mint a felnőtteknél. A felnőtt már elvár valamit, vagy bele képzel többet, hogy mi történhet. A gyerekek nem. Ők a lóban sem látnak rosszat. Vannak olyan gyerekek, akik félnek, velük lassabban kell haladni és nem szabad semmit sem erőltetni. Ha csak megsimogatni szeretné a lovat, vagy csak ha felülni szeretne rá az is teljesen rendben van. Mindenki meg kell érjen mindenre. Nem lehet siettetni dolgokat. Azt szeretném, hogy az állatok a gyerekek életének a részévé váljanak és bízom benne, hogy a foglalkozások révén lelkileg is fejlődnek.
Gyakran beszélsz többesszámban, van valaki, aki segít neked a foglalkozásokban?
Zömében én rendezem, tréningelem a lovakat. 2021-ben két barátnőmmel kezdtük el, nagyon hálás vagyok nekik, ők segítenek a mai napig. Szerencsére vannak körülöttem emberek, akik támogatnak, és mindig számíthatok rájuk. A táborokban vannak már önkénteseink.
A legnagyobb nehézséget az idő menedzselése jelenti, hogy mindenhová időben el tudjak érni. A lovak már-már olyanok, mintha a gyerekeim lennének. A reggeleimet mindig az istállóknál kezdem. A nagyszüleink így éltek. Minden reggel először az állatokat látták el és utána mentek a dolgukra. Az emberek arca kiderül, mikor állatok közelében vannak. Ez engem is feltölt, még a legnehezebb napokon is.
Most végeztél a másodévvel, hogy látod, az eddig tanultakat a munkádban már fel tudod használni?
Igen, például most jegyeztettük be az említett barátnőmmel az egyesületünket, a jövőben valószínűleg szeretnénk pályázni is és volt már olyan tantárgyunk, ami pont a pályázatírásról szólt. Az eddig tanultak adnak egy keretrendszert és segítenek elindulni akár egy vállalkozás irányába is.
Először a tantárgyakat nézve engem az agrár fele fogott meg, de minél többet tanulunk a vidékfejlesztésről annál inkább érzem azt, hogy a jövőben a vidékfejlesztéssel is szeretnék foglalkozni.
Emlékszem az első órák egyikén, mikor a tanár megemlítette külön, hogy a lovakról is egy nagyobb fejezetben fogunk tanulni felcsillant a szemem, hogy végre, ez lesz a kedvencem.
Úgy gondolom, hogy mindent fel tudsz használni az életben, ha nyitott vagy és úgy ülsz be akár órára is, hogy ez értem van, ezáltal tudok fejlődni. A marketing óra is számomra például ilyen volt, mert segített abban, hogy hogyan tudnám én is hatékonyabban népszerűsíteni a lovas foglalkozásokat.
A külföldi tapasztalataidból tudtál valamit itthon kamatoztatni?
Az a két és fél év Németországban meghatározó időszak volt. Ott tapasztaltam meg, hogy milyen mikor azzal foglalkozol, ami érdekel, amit szeretsz.
Rengeteget tanultam ott kint a lovakról, a lótenyésztésről. Van, amit tudok használni itthon, de a lovas sport még messze nem tart ott, mint külföldön.
Miben látod a különbséget?
A mentalitásban látok nagy különbséget. A székely mentalitásban a ló úgy jelenik meg, mint munkaeszköz. Én mikor legelőszőr kezdtem el a faluban lovagolni mindenki azt kérdezte, hogy szüreti bálba készülök. Nem érették akkor az emberek, hogy a ló nem csak igavonó állat. Most már elfogadottabb és egyre több lovasiskola kezd el működni.
A tavalyi felvételis plakátokról visszaköszön az arcod, ha valaki most a SZÉK-ről kérdezne, mit tartanál fontosnak elmondani?
Volt egy kislány, aki jött hozzám lovagolni és boldogan mesélte, hogy látott a plakátokon és ha nagy lesz olyan szeretne lenni, mint én. Akkor tudatosult bennem, hogy én is lehetek akár példakép, én is tudok adni valamit. Ő nem kérte, hogy meséljek az egyetemről, de ha megtette volna mindenképp ajánlottam volna neki. Nekem a SZÉK egy nagy lehetőséget adott. Lehetőséget a fejlődésre, a tanulásra. Érettségi után rögtön nem mentem egyetemre. Elkezdtem dolgozni és kicsit úgy elkallódtam a nagyvilágba, beálltam a mókuskerékbe és úgy gondoltam, hogy nekem már nem lesz egyetemem. De mégis úgy adódott, hogy egyetemista vagyok, tehát fontosnak tartanám elmondani, hogy soha nem késő. A SZÉK-nél tanultak megerősítenek abban, hogy jó úton haladok és az én utam a lovak mellett van.
Megtalálnád te is az utad?
Nézz körül most induló szakjaink között és tedd magasra a széket!
https://szek.ro/felveteli/
