„Ápolónak lenni nem csak egy szakma, hanem az egyik legszebb hivatás.” – vallja Gergely Janó, aki edzői álmait tette félre, azért, hogy a sport és az egészség terén szerzett tudását ápolóként a betegek gyógyulása érdekében kamatoztassa. Rendkívül empatikus és elkötelezett személy, akinek az egyik kitűzött célja a folyamatos szakmai fejlődés. Ez ösztönözte arra, hogy tavaly beiratkozzon a SZÉK-re ápolás és betegellátás szakra.
Interjúnkban Gergely János-Imre mesél az ápolói hivatás szépségeiről, nehézségeiről és személyes, illetve szakmai tapasztalatairól.
Mindenkinek vannak fontosabb állomások az életében, amelyek meghatározzák és formálják a jövőjét, neked mik voltak ezek?
Az érettségi után volt egy komoly elhatározásom: mivel sokáig birkóztam, szerettem volna ezt tovább vinni és edző lenni. Kolozsvárra mentem testnevelés szakra azért, hogy az hozzásegítsen az edzői karrierhez.
Ezen célom mellett egészen az államvizsga előtti utolsó hétig kitartottam, de egy hazalátogatásom alkalmával találkoztam néhány barátommal, akik Székelyudvarhelyen végezték az asszisztensképzőt. Velük beszélgetve még aznap elhatároztam, hogy ez engem érdekel, ezt a képzést én is el akarom végezni.
Kolozsváron sikeresen megszereztem a diplomámat, majd ősszel már kezdtem is az asszisztensképzőt és ezzel egyidejűleg az edzői álmaim háttérbe szorultak.
A másik meghatározó állomása az életemnek az első kórházi gyakorlatom volt a sürgősségi osztályon.
Az első nap után azt mondtam, hogy vagy ezen az osztályon fogok dolgozni, vagy sehol máshol a kórház területén. A másodévet még nem kezdtem el, de már sikerült alkalmazniuk és azóta is ezen az osztályon dolgozom.
Szerettem volna ezen a szakterületen tovább fejlődni, keresgéltem is, de Romániában akkor még nem találtam ilyen jellegű képzést. Egészen tavalyig, mikor meghallottam, hogy Székelyudvarhelyen indít a Pécsi Tudományegyetem ápolás és betegellátás alapképzést. Azt éreztem, hogy ezzel újabb célokat sikerült kitűzni, be is iratkoztam és azóta is úgy gondolom, hogy kaptam az élettől egy újabb lehetőséget a fejlődésre, tanulásr
Az ápoló szakma hosszú ideig a nők körében volt népszerű. Hogy látod, manapság ez kezd feloldódni vagy még mindig kevés a férfi ápoló?
Az elmúlt időszakban egyre több osztály belátja, hogy szükség van mind női, mind férfi ápolókra, de valóban még mindig kevés a férfi ezen a szakterületen.
Mit gondolsz, miért van kevés férfi ápoló?
Szerintem nem sok férfi érzi azt, hogy képes rá vagy tudná ezt végezni. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy ez egy női dominanciájú terület.
Én mindig úgy tekintettem rá, hogy ez egy hivatás, ezt szeretni kell, és csak akkor lehet igazán jól helytállni. Nem elég, hogy megtanulod a szakmai részét, ehhez több kell.
Ha visszaemlékszem nekem egész gyerekkoromban volt egy olyan gondolatom, hogy az ápolással kell foglalkoznom, több egészségüggyel kapcsolatos sorozatot néztem gyerekként, mint rajzfilmet.
Igaz, később más terveim voltak, de az élet mégis csak visszaterelt az utamra, ezért is gondolok úgy az ápolásra, mint hivatásra.
Milyen előnyökkel jár, ha valaki férfi ápoló?
Csak a tapasztalataim alapján tudok beszélni. Egy páciens emelésénél például jól jön a férfierő. Nálunk, a sürgősségi osztályon mindig van férfi ápoló, sokszor nagyobb biztonságérzetet tudunk nyújtani a női ápolóknak, személyzetnek is.
Úgy gondolom egy munkaközösségre is jó hatással van, ha nem csak nők, hanem férfiak is vannak, lazul kicsit a hangulat.
Kilenc év ápolói munka után milyen új tudást hozott ez az egy év, amióta beiratkoztál a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának ápolás és betegellátás képzésére?
Már az első félévben kaptam olyan kérdésemre választ, amire az elmúlt kilenc évben nem.
Még nem volt sok gyakorlati óránk, de már most is sok olyan információt frissítettünk, amit én tíz éve tanultam és azóta változott. Mivel már dolgozom a szakmában így az órákon is teljesen másként teszek fel kérdéseket, másként is tudok beszélgetni egy-egy oktatóval. Eseteket tudunk megosztani, átbeszélni egymással. Úgy látom ez jó azoknak a társaimnak is, akik most ismerkednek ezzel a szakterülettel, mert konkrét, megtörtént eseteket hallhatnak, abból tanulhatnak.
Végezhető az egyetem munka és család mellett?
Mindenképp nagyon komoly egyeztetést igényel a családdal. Nekem a család a legfontosabb, én megbeszéltem a feleségemmel és együtt néztük át a programot. Arra jutottunk, hogy megpróbálom, lássuk mennyire sikerül a munkát, a családi dolgokat egyeztetni a tanulással. Úgy érzem, hogy eléggé rugalmas a program, nem kell olyan sokat bejárni. Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan munkaközösségben dolgozom, ahol a kollégáim és a vezetőség is támogat. Az ők részükről is szükséges a segítség. Szerintem egy jó munkahely és egy szuper társ mellett mindenképp végezhető.
Van olyan példaképed, akinek a szakmai tudására felnézel?
Most és az elmúlt tanulmányaim alatt is nagyon sok kiváló oktatótó segített. Ha egy személyt kellene kiemelni, én Szentendrey Kinga doktornőt mondanám. Ő egyszerre tud szigorú lenni és kedves is, mikor mit vár el a helyzet. Folyamatosan tanít, nem csak elvárja a tudást, meg is tanítja.
Ápoló társaim közül László Annát és Vinczeffy Annamáriát említeném meg, de gyorsan hozzá is teszem, hogy rajtuk kívül nagyon sok kollégám segített, tanított és tanít folyamatosan. Hálás vagyok nekik és igyekszem, hogy a jövőben az új generációknak én is taníthassak valami hasznosat.
Tavaly indult Székelyudvarhelyen az ápolás és betegellátás szak. Milyen érzés az, hogy ti vagytok az első évfolyam?
Érdekes, mert nem is jó, de nem is rossz úttörőnek lenni. Ennek mind megvannak az előnyei és a hátrányai. Összességében jó érzés, picit büszkék is vagyunk arra, hogy igenis mi vagyunk az elsők. Tudjuk azt, hogy nagy felelősség, hiszen a következő évfolyamoknak mi leszünk a támpontjai, akik biztos, hogy nagyon fognak számítani a segítségünkre. De mi fogjuk őket segíteni, amiben tudjuk. Szerintem ezt az egész csoportnak a nevében mondhatom.
Milyen a diákélet a SZÉK-en, részt veszel a különböző programokban?
Jó a diákélet és a programok is változatosak. Nem túl sok, de nem is kevés, nekem így család és munka mellett is belefér, hogy részt vegyek egy-egy programon. A gólyabál nekem nagyon tetszett, gólyaként vettem részt rajta és a nyílt napon, mint önkéntes.
Ha lenne egy üzeneted azok számára, akik fontolgatják, hogy ezt a szakot válasszák, mi lenne az?
Az iratkozzon erre a képzésre, aki hivatásszerűen ezt a szakmát érzi közel magához. A szakmai részét meglehet tanulni, az oktatók nagyon felkészültek, de mindenképp érezzen magában egy kicsi pluszt, ami arra sarkallja, hogy ezt a hivatást önzetlenül és odaadóan tudja végezni. Nehéz lesz, mert ami jó az nem könnyű, de a végén megéri.
Szakmailag fejlődnél?
Nézz körül most induló szakjaink között és tedd magasra a széket!
https://szek.ro/felveteli/
