A 2020-as esztendő nem várt eseményei és annak következményei olyan helyzetbe hozták a hazai oktatási rendszert, amely minden szereplője számára új helyzetet szült és szinte ismeretlen volt. Egyaránt új volt a pedagógusoknak, a diákoknak és a szülőknek is. 

A közoktatás tekintetében a home office nem azt jelenti, hogy a pedagógus otthonról tartja meg az órát, hanem maga az oktatás műfaja alakult át. Az online képzés eltérő, sajátos jellemzőkkel rendelkezik, amelyek korlátozhatják vagy meg is hiúsíthatják a képzési tevékenység sikerét. Elég csak arra gondolni, hogy míg az osztályteremben viszonylag aktív hallgatóság számára kell megtartani az előadást, addig ez az online térben egyáltalán nem garantált.

A Magok Egyesület egy kutatást végzett, amely során olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy a pedagógiai pályán dolgozók milyen kihívásokkal kellett szembenézzenek és megküzdjenek az online oktatás bevezetésével. Tudni akartuk, hogy mennyire volt lehetőség fejlődésre a jobb tanítási élmény és eredményesség érdekében, valamint mennyi plusz munkával járt mindez.

Kutatásunkhoz egy online, 30 kérdésből álló kérdőívet használtunk, amelyet bárki kitölthetett, aki szerette volna megosztani velünk a digitális oktatással kapcsolatos tapasztalatait. Ilyenformán felmérésünk nem tekinthető reprezentatívnak, de mivel 200 fölötti a visszaküldött válaszok száma, úgy véljük, hogy a kapott eredmények a szakma számára hasznosíthatóak lehetnek.
Alapvetően a 12. osztályig oktató pedagógusok köréből érkeztek válaszok, beleértve az óvónőket is. 

A kutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy az oktatóknak intenzívebb munkát és jelentősebben több időt kellett fordítaniuk az oktatás és számonkérés megtervezésére és kivitelezésére. A digitális oktatásra való átállás se nem könnyebbé, se nem kényelmesebbé nem tette a nevelő és ismeretátadó tevékenységet.

Sokkal nehezebbé vált a számonkérés, és arra sincs garancia, hogy a diákok önállóan dolgoztak a felmérőírás közben.

A pedagógusok saját bevallásuk szerint egyáltalán nem voltak felkészülve tavaly ilyenkor, de fél év alatt mindenki vagy így, vagy úgy, de képezte és fejlesztette magát ezen a területen, ezért ősszel már jobban ráhangolódva tudtak teljesíteni a digitális oktatásban. Tehát menet közben sajátították el azokat a didaktikai módszereket és technikai tudást, amellyel helyt tudtak állni a digitális oktatás során.

A legtöbben (87%) maguk néztek az interneten utána annak, hogy hogyan kell online órát tartani és autodidakta módon képezték magukat, de ugyancsak nagy volt a pedagógusok közti együttműködés is, egymást segítették és támogatták abban, hogy milyen platformok vannak és azokat hogyan tudják jól használni. Sokan online képzésekre is beiratkoztak. Ugyanakkor az oktatási intézmények is igyekeztek hozzájárulni a tanárok felzárkóztatásához, de sokaknak a fiatal generáció jelentett mentsvárat, hiszen a saját gyerekeik vagy diákjaik nyújtottak segítő kezet a tanároknak.

Legnagyobb nehézségek a pedagógusok számára: a figyelem megtartása, interaktív és érdekes órák tartása, érdekes feladatok és könnyen ellenőrizhető házi feladatok kiadása.

A pedagógusok elmondása szerint diákok tudásszintje romlott. Egy +3 – -3-as skálán -1,12. Ez nem olyan nagymértékű romlás, de ha az oktatás célja a tudás gyarapítása, akkor ez mindenképpen kudarc. A teljesítményromlás nem csupán a pedagógus hibája, hanem az oktatásban részt vevők minden szereplője felelős érte (oktatásszervezés, oktató, diák); hozzájárult még az összehangoltság hiánya, az érdektelenség és a kiégés.

Veres Hanga
szociológus-közgazdász
Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ