Blog

Előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)

Egy könyv, melyet bárkinek, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánlok a mai nehéz és mindannyiunk számára szokatlan helyzetben.

A varázslatos szépségű regény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról… egy nagy író üzenete, mely megszabadít bennünket minden magánytól, és elvezet minket a világ nagy titkainak megértéséhez. Énformáló találkozásokkal teli, a gyermekkor csodaváró hitét a felnőttkor kiábrándult józanságával szembeállító történet.

A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. A kis herceg a világirodalom legtöbbet olvasott, legtöbb példányban kiadott, legtöbb nyelvre lefordított műve.

Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk. Egy „égből pottyant” kisfiú bolygóról bolygóra vándorol, rácsodálkozik a felnőttek furcsa világára, és megtanulja, hogy az igazán lényegest csak a szívünkkel láthatjuk.

Egy biztos: minden életkorban mindenki megtalálhatja benne a neki szóló üzenetet. Én minden évben újra és újra elolvasom, és mindig újabb és újabb tanulságot, titkot fedezek fel benne.

Majd ha a kezedbe veszed, meglásd, nem fogod tudni letenni. Én is mindig így járok. Egy nap alatt elolvasható.

Biztos vagyok benne, hogy sokatok könyvtárában otthon megtalálható, de aki nem ilyen szerencsés, és el szeretné olvasni, elérhető online a következő linken is: https://mek.oszk.hu/00300/00384/html/

„És ennek bizony immár hat éve. S én még soha senkinek sem meséltem el ezt a történetet. Bajtársaim, mikor viszontláttak, örültek, hogy élve látnak. Én szomorú voltam, de azt mondtam: »Azért, mert nagyon fáradt vagyok…«

Most már egy kicsit megvigasztalódtam. Azaz… mégsem egészen. De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz… És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna…

De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: »Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot…«

Egyszer azt gondolom: »Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára…« Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek.

Másszor meg ezt gondolom: »Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány…« És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak.

Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem…

Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden…

És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!”

György Melinda
tanulmányi ügyintéző (SZÉK)

Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1996, 2015 (Rónay György klasszikus fordításában)