Úgy döntöttünk, ebben az évben különös figyelmet fordítunk arra, hogy kis csapatunkat rendszeresen és tudatosan építsük, fejlesszük. Ezáltal minden héten, kedden, a kurrens heti értekezletet követően, egy 20-50 perces időintervallumot arra használunk, hogy a komfortzónánkból kimozduljunk, a mókuskereket félregördítsük, közös értékeinket, ismereteinket megosszuk, azokat tovább gondoljuk, a megszokottól eltérőt mutassunk egymásnak magunkból, és így nem csak jobban megismerjük egymást, hanem értéket teremtünk, fejlesztjük kreativitásunkat, gondolkodásunkat, kommunikációnkat, erősítjük a csapatszellemet és hosszútávon hatékonyabbá tesszük munkavégzésünket.
Így született meg a SZÉK-beszéd ötlete.
A SZÉK-beszédekbe (vagy „Kedd-Talkba”, ahogyan házon belül hívják a kollégák) minden kolléga részt vesz és az általa kiválasztott időpontra felkészül. A témák tárháza végtelen: lehet egy olvasott könyv, annak egy fejezete, egy hasznos cikk, videó, podcast, egy játék, egy előadás, egy megtapasztalt élmény, bármi, amiről úgy gondolja, hogy a csapat fejlesztését szolgálja.
Első alkalomra Benedek Katalin, oktatásszervező kollégánk készült, aki előadásának inspiráció forrásaként Ken Robinson és Lou Aronica, Kreatív iskolák című könyvét jelölte meg. Ebben találkozott Rita Pierson: Minden gyereknek szüksége van egy bajnokra című TED Educatio beszédével.
Nyolc perces, humoros és mégis mélyen elgondolkodtató beszédében az egykori oktató kihangsúlyozza a pedagógusok és diákok közti személyes kapcsolat és az elfogadás fontosságát, illetve azt, hogy mennyire lényeges a gyermekeknek, hogy legyen egy felnőtt, egy pedagógus az életükben, aki hisz bennük, bátorítja, megerősíti őket és nem mond le róluk.
Kati megosztotta velünk, hogy kik voltak az ő “pedagógus bajnokai”, akik formálták jellemét, a mai, felnőtt énjét, világképét. Így említésre került Zsombori Lajos tanító, aki bár nagyon szigorú volt, nem telt el nap, hogy ne nevettette volna meg az osztályt. Vele példázva emelte ki, hogy mennyire értékes tud lenni, ha olyan munkatársunk is van, aki jókedvével, humorával néha átlendíti a csapatot a nehéz helyzeteken.
Következőnek Györgydeák Lajos plébánost hozta elénk, aki egy valódi közösségépítő példakép számára és akinek a zsigereiben van, hogy miként találja meg a közös hangot a különböző generációkkal, hogyan motiválja, vonja be és késztesse cselekvésre őket.
Elmondta, hogy Lajos atya számára a gyermek valódi érték, rengeteg energiát fektetett abba, hogy szeretettel, gondoskodással, jókedvvel, játékkal, odaadással, következetességgel nevelje a gyermekeket és erősítse hitüket és önbizalmukat.
Kolléganőnk elmondása szerint, neki köszönheti, hogy számára is ilyen nagy jelentőséggel bír a közösségben való gondolkodás és a közösség megtartó ereje.
Utoljára pedig négy nyelvtanárnőjét hozta elénk: Asztalos Klára, Nagy Melinda, Mészáros Mária, Márton Mária személyében. Mindannyiuk közös vonásait emelte ki, melyek szerint hivatásukat magas szinten művelő, mindig felkészült, diákjaik között különbséget nem tevő, korrekt pedagógusok voltak órán, akik az osztálytermet elhagyva megmutatták empatikus, megértő oldaluk is, így bizalommal fordulhattak hozzájuk diákjaik.
Ezekből a tapasztalataiból azt emelte ki, hogy munkánkban mindig törekedjünk egy magas minőséget hozni, mert ezt választottuk hivatásunknak, és amikor helye, ideje van az informálisabb beszélgetéseinknek, akkor ott emberileg próbáljuk magunkból a maximumot adni, de tudjuk ezt a kettőt megfelelően elválasztani és megtalálni köztük az egyensúlyt.
Végül egy pozitív érzelmekkel telített légkörben minden kolléga megosztotta röviden, hogy számukra kik voltak a személyiségüket leginkább formáló “bajnok pedagógusok”, nevelők.
SZÉK-beszéd kezdeményezésünk folytatódik, kövessétek heti rendszerességgel az ezekről szóló bejegyzéseinket.