Reggel(!) 10-kor nekiállok, Kitti lányom szobájában, hogy legyen csend. Erre ő felébred, nekiáll karattyolni.

10:05 – Benyomom a szünet gombot, mindenkinek reggelit adok, jó reggelt kívánok stb., s visszasünnyögök a szobába.

10:20 – Elindítom, belélegzem… s megjelenik a leányzó, aki azt suttogja, hogy nem fog zavarni… csak közben müzlit rágcsál szárazon. Tehát kilégzés… s a macska eldönti, hogy ő mindenképp mellém/rám fekszik, ha már én is a földön fetrengek.

10:35 – minden szuper, nyúlik meg feszül… aztán hirtelen tömegnyomor lesz a szőnyegen, a lábamat nincs ahová tegyem. Mert „ugyemilyenügyesvagyokAnyaaa” megjelenik, s telefonon ő is lesi, hogy Keresztmama mit csinál, megfelelő időközönként jelezve hogy, „de ő nem is úgy csinálja, Anya!”.

Mna, az utolsó póz, jujj, de vicces, lábak a plafonon, mindenki, amíg akarja, jól esik, ugye…? Erre szól a leány, hogy Keresztmama nagyon elhallgatott, valami nem jó. 

Tehát alázattal jelentem: ma jógáztam.
Igaz, hogy az 57 percest 1:45 óra alatt, de na. Jobb később, mint soha. ?

Sebaj, majd ma este…

KÉG
adminisztrációs munkatárs (SZÉK)