Ennek az írásnak a címe a Szerelmes Shakespeare című, 1998-ban készült és hét Oscar-díjat is elnyert amerikai film zárójeleneteinek egyikében I. Erzsébet angol királynő szájából hangzik el, aki ezzel a határidővel üzente meg Shakespeare mesternek, hogy rövid időn belül vidámabbat írjon (Erzsébet királynő: Judi Dench, aki a legjobb női mellékszereplő Oscar-díjat kapta 1999-ben).
Így születetett meg 1602 elején (bizonyára Vízkeresztre, az első előadása viszont csak 1602. február 2-án, Gyertyaszentelő ünnepén volt) a világhíres szerző talán legjobb vígjátéka. Az eredeti címén Twelfth Night, or What You Will, magyarul Vízkereszt, vagy amit akartok. Amúgy a darabnak semmi köze Vízkereszthez. (A ravaszdi Shakespeare mestert Cseh Tamás és Bereményi Géza dala idézi meg: https://www.youtube.com/watch?v=Vm6gnUvMF3Y; A Vízkereszt, vagy amit akartok 1996-ban készült film magyarul itt tekinthető meg: https://videa.hu/videok/film-animacio/vizkereszt-1996-magyar-hdAHFrFsvbqh8bFU)
2020 decemberében már mi is nagyon rövid határidővel reménykedtünk a vidámabb napokban, de 2021 Vízkeresztjére megtapasztaljuk, hogy nem lett vidámabb a szkéné, a „világszínpad”. Van még, ahol most is határidő, mert néhány országban talán ezzel a nappal szüntetik a Karácsony óta tartó szigorú bezártságot (Twelfth Night), de számos európai országban még egy-két héttel tovább tart ez a hosszúra nyúlt maszkos advent és Karácsony, amelyet több helyen szilveszterre és új évre még szigorítottak, és határidőt hosszabbítottak. A végső határidők még sehol nem biztosak.
Vízkereszt, amit általában január 6-án ünnepelnek, Jézus születése után valóban a tizenkettedik éj (innen az eredeti mű címe). Ezen a napon a nyugati keresztény egyházak a napkeleti bölcseket, a három király Betlehembe érkezésének napját ünneplik, a keleti ortodox egyházak Jézusnak 30 éves korában a Jordán folyóban való Keresztelő Szent János általi megkeresztelésének napjára emlékeznek. Gyakorlatilag erre vezethető vissza a vízkereszt elnevezés. A hiedelem szerint ezen a napon vittek haza szentelt vizet is a templomból, mert annak gyógyító és tisztító hatást tulajdonítottak. A szentelt víz képes volt megóvni a házat, a házban lévő betegeket a következő évben a betegségektől, és a bőséges, jó termés ígéretét is magában hordozta. A szentelt vizet most nyugodtan lehet vakcinának nevezni, és 5 adagot tartalmazó ampullákban szállítani, mínusz 70 fokon.
2021-ben éppen az utóbbiakra: a gyógyulásra, megtisztulásra és a bőséges gazdasági évre volna szüksége az egész földnek, az összes keresztény, muszlim, zsidó, buddhista, hindi, taoista és egyéb vallásúaknak, sőt a vallást tagadóknak is. Sose volt ilyen láthatóan azonos célja ennyi felekezetnek, még sose fenyegette ugyanaz a veszély az összes ország gazdaságát, a földkerekség valamennyi lakóját, még sose halványította el ennyire a környezet-, a lég- és lélekszennyezés a Háromkirályok csillagát (a betlehemi csillagot), mint most. És mégsem tud létrejönni az az egyetértés, amely alapján egy új gondolkodás révén egy megújult értékrend születne, amely végre rendet vágna a XX-XXI. század fordulóján értékevesztett és alaposan szétesett emberiség számára. De nem látni a politikusi körben sem egy olyan vezérlő csillagot, amely utat mutatna (talán jobb is!). Ehhez lehet, hogy majd egy új Megváltó kell… És addig csak pergessük globálisan, csillogva-villogva az érték nélküli szürkeséget, a Föld és a Lélek rombolását, az Anyag és a Szellem ember általi, globalista szintű felmorzsolását, szétgányolását. Könyveljük el az első piros számokat is.
Már karácsony előtt is jól érzékelhetőkké váltak a figyelmeztető jelek. Decembernek – a szó meteorológiai értelmében is szürke – sötét napjain beköszöntöttek a szűkösség első jelei. A 2020-as korlátozások miatt sokak munkahelyét bezárták, vagy megszűnt, és számos család jövedelme érzékelhetően csökkent. Jól jelezte ezt már az az ezüstvasárnapi MTI-közlemény is, hogy „az élelmiszerek és a napi fogyasztási cikkek forgalma az idén is nőtt az előző évihez képest, és decemberben is várható növekedés, de kisebb, mint a korábbi években”. Az egyik nagy kereskedelemi vállalat jelezte, hogy „az akciós, illetve az alacsonyabb árkategóriájú árucikkek népszerűsége rendkívüli mértékben megnőtt”. A vásárlók kisebb mennyiségeket vesznek, és nem ragaszkodnak a lassan kifejlődött minőségi elvárásaikhoz. Elkezdődött a vásárlói kosár átalakulása, a lemondások időszaka. A pénz szűkösségével, a bizonytalan, pesszimista hangulattal párhuzamosan már karácsony előtt is nőtt a feszültség az emberekben, az ünnepek közeledte sem hozott megnyugvást.
A karácsonyi ünnepekre megérkeztek a háromkirályok is – Gáspár, Menyhárt, Boldizsár. Először Gáspár érkezett, és hozott „aranyat hat marékkal”. Egy héttel Jézus születése előtt, december 17-én fogadta el az EU Tanácsa a 2021–2027-es költségvetést, kapcsolva hozzá a Next Generation óriási hitelkeretet. Eszerint „(…) az itthon elosztható teljes forrástömeg 44-ről óvatos becsléseink szerint akár 61,5 milliárd euróra, azaz akár 40%-kal is megugorhat (…), ha Magyarország tényleg kéri a számára rendelkezésre álló sokmilliárd eurós hitelt a koronavírus-válság miatt felállított helyreállítási alapból.” (https://www.portfolio.hu/unios-forrasok/20200721/borzalmasan-sok-eu-penzt-kap-magyarorszag-kozel-felevel-is-nohet-az-elkoltheto-keretunk-442014)
Menyhért hozta a „tömjént egész vasfazékkal”. Ránk is férne már, hogy a tömegmédiából áramló rossz illatok jobbra váltsanak. Persze ez is veszélyes bódulatot képes okozni, ha nem gondosan adagolják a füstölőben. Nehogy azt higgyük már, hogy a december végén elkezdett védőoltásokkal nagyon gyorsan véget ér a járványveszély, 2020 szilveszterével biztos nem lesz még vége!
De vajon ki lehetett a sok migráns között „Boldizsár, aki szerecsen király”, ő talán mirhát hozott magával… És hova vitte először, mert a légfertőtlenítésre, amire a mirha jó párologtatva, még nagy szükség lehet, főleg a tömegek lakta területeken.
Szentestére minden bizonnyal rendben kisültek a kalácsok, de a vacsoralétszám korlátozott volt. A 2020-as bizony már csak „kiskarácsonyként” vonul be életünk történetébe. A családi örömök sem bontakoztak ki a többnyire szűkebb körben terített karácsonyi asztalok körül, még akkor is, ha 24-én nem kellett sietni haza. És hiába a Messiás-csillagként várt vakcina láthatóvá válása, több csillag is felviláglott különböző helyein a világnak, különböző márkanevekkel (ez itt nem a reklám helye), a megnyugvás, a megbékélés békét hozó kiterjesztett szárnyait még nem éreztünk meg magunk felett.
Az esztendő utolsó napján – mint korábban is rendszeresen – összegzést készítenek sokan. A 2020-as év mérlegének veszteségserpenyője biztosan mindenkinél, minden családban nagyon mélyre süllyedt, nagyon nem közelítette az egyensúlyt az eredményserpenyő súlyával és tartalmával szemben. Így fordultunk az újévre, többnyire csendesebben, zártabban, kisebb körben, mint éveken át. Néhány családi és házibuli ugyan hangos volt, akár titkosan az engedélyezettnél nagyobb létszámú is, és hosszabbra is nyúlt – reggel 5-ig nem lehetett utcára lépni –, de a remény, a bizakodás sokkal halványabb volt, mint a korábbi naptárfordítók pezsgődurranásakor. A kívánságok is jobban a személyes és érzelmi (egészség, biztonság, szeretet, család) szinten maradtak, semmint anyagiakkal mérhetők, habár a keresőképesség és a munkahelyek megőrzésének vágya bizonyára többször hangzott el, mint a tízes években.
Nagyon sokan most ismerték meg a képernyőn keresztül történő koccintás érzését, és sokkal többen most hallották először a pezsgőspohár csengését telefonon keresztül. Annak ellenére, hogy egyedülálló élményben volt részünk, nem lenne jó és szerencsés hosszasan ismételgetni.
2021 első napjának délelőttjén a Gerecse-aljai házam kemencétől meleg szobáját a Bécsi Filharmonikusok a Musikverein üres nézőtere előtti hangversenyének ismerős és bódító dallamai töltik be; az ablakon keresztül a gyönyörűen tiszta égboltról a nap most már meleget is éreztető sugarai vándorolnak lassan székről székre, karácsonyfáról szilveszteri asztalra. Jó jel, igen pozitív érzés ez a rettenetes év utáni első, indító napon. Csak így maradjon, ismétlődjön ez a békés, reményteljes hangulat 365 napon keresztül, és jusson el minden baráthoz, minden családba szerte a földkerekségen. Bárcsak mindenütt lehetne egy ilyen reménysugár az évindításkor – ez a kívánságom mindenkinek 2021-re! Vége lesz, újra lesz napsütés, vidám társasági összejövetelek. Az újév megmutatta, hogy mire képes. Éljünk vele, erősítsük!
Az évtizedfordító hetek – hiszen most léptünk át a XXI. század harmadik évtizedébe – a „húzd meg, ereszd meg” szellemében és hangulatában telt világszerte. Jó hír egy újabb vakcina engedélyezéséről, az oltások megkezdéséről, rossz hír egy újabb vírusmutáns megjelenéséről, az újabb vírusváltozat újabb országokban való felbukkanásáról. A szigorú bezártság lazítása, majd akár egy hét múlva újabb, még keményebb korlátozások elrendelése. A legjobb tényleg otthon maradni volt, amúgy is kevés sípálya nyitott ki, azokon is minden zárva maradt, de a határon átkelni is csak engedéllyel lehetne, a liftbérlet megvásárlásához pedig a legtöbb helyen 72 óránál nem régebbi negatív Covid-teszt szükséges. Elképzelni nem tudtunk ilyen körülményeket, és csak reméljük, hogy nagyon gyorsan el is felejthetjük.
Január negyedikére, hétfőre lecsengtek a hosszú ünnepnapok. Két négynapos ünnep, hosszú hétvége is volt 2020 végén – gyakorlatilag kihasználatlanul. Nemcsak a nagyszülők és az unokák zöme sem tudott találkozni, hanem elmaradtak a nem rohanós, nyugodt körülmények közötti családi és baráti beszélgetések, elmét csiszoló, látásmódot fejlesztő, nézőpontokat megvitató eszmecserék. De elmaradtak az emberi érzelmeket kifejező nagyon fontos kapcsolati formák, a kézfogás, az ölelés és a két puszi is. Ez talán a legnagyobb hiány az elmúlt év mérlegében.
Vízkeresztre lebontjuk a karácsonyi ünnep már amúgy is pusztulóban lévő jelképét, a karácsonyfát. Már ahol még szabad így nevezni, és egyáltalán állítottak… Gyerekkoromban ez többnyire a cserépkályhában végezte, miután apám a kertben feldarabolta a rendszerint kétméteres, kiürített szaloncukorpapíroktól még tarka, de a tűleveleit elhullatott fenyőt. Akkor tartotta egy kicsit a kályha melegét, és minden bizonnyal széndioxidot is bocsátott a levegőbe. Mégsem találta senki annyira felháborítónak, és nem szennyezte annyira a környezetet, mint mostanában a – meghirdetett és betartható gyűjtőpontok és visszagyűjtési rendszerek ellenére – szétdobált fenyők sokasága, többnyire a tömbházak környékén.
A naptári rend szerint Vízkeresztkor kezdődik a farsang. Nem lesz nehéz előkészíteni a maszkokat, az „Álarcosbál” most csak folytatódik, és félő, hogy az egész farsangi időszakban mindennap részesei maradunk. A híradások világszerte a fokozódó korlátozásokról szólnak, nagy farsangi rendezvényekről szó sem lehet. Nemcsak a báltermek, az éttermek is rendre zárva maradnak. Eredetileg a farsangban lehet felszabadultan szórakozni, rendezvényeket tartani, nagy bálokat, összejöveteleket, mulatságokat, táncestéket szervezni. A farsang hivatalosan hamvazószerdáig tart. 2021-ben vajon lesznek-e igazi, felszabadult farsangi mulatságok? Lesznek-e rendezvények, ha igen, hogyan képzeljük el őket? Lesz-e lélekből jövően felszakadt vidámság (nem feltétlenül bódulat!), minden hátsó, aggódó gondolat nélkül? Bizonyára lesznek, akik bármilyen hivatalos korlátozást vagy ésszerű óvatosságot félredobva gyülekeznek, önfeledten szórakoznak majd, közben terjesztik, vagy éppen magukba szívják a kórt, mert hiába a vakcina, a széleskörű (legalább 60-70 százalékos) beoltottság, pláne annak „nyájimmunitást” kiváltó hatása még messze van. Igazi farsangi buli egyelőre csak az emlékeinkben él, miközben a technika új vívmányainak népszerűsítése terjed a világhálón, ami megoldást nyújt a bulizás vírusmentes környezetére és a távolságtartásra is. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ilyen lesz a szép új világ (https://youtu.be/fn3KWM1kuAw)? A hagyományos velencei karnevált, a riói karnevál kavalkádját, a kölni Rosenmontag-felvonulást ebben az évben minden bizonnyal csak korlátozásokkal, kisebb létszámmal, visszafogottabban rendezik meg, pedig a farsang időszak hosszú lesz, hamvazószerda napja február 17. A busók is minden bizonnyal átjönnek a Szigetről Mohácsra, de hány fő kap engedélyt, hogy lássa őket? Márpedig a „tömeges maszkabál” azonban előreláthatóan hamvazószerda után, a böjt idején is tovább tart világszerte.
Várjuk türelemmel a tavaszt, a korlátozások mérséklését, a biztonság fokozódását, amikor majd kisebb társaságok maszk nélkül is megbeszélhetik az elmúlt, átvészelt hónapok tapasztalatait. A tavaszi nap Gyertyaszentelőkor (február 2.) már felragyoghat…
Kandikó József
