Négy éve együtt léptük át a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ ajtaját. Mind ismeretlenek voltunk egymásnak, de az évek során barátokká, ismerősökké váltunk. Sokszor tűnődtünk azon, hogy milyen is lesz majd, ha véget érnek az egyetemi évek. És most, hogy elérkezett a ballagás napja, nehéz szívvel állok itt, hiszen ettől a naptól kezdve már nem találkozunk olyan gyakran, mint az elmúlt 4 esztendőben. De tudom, hogy el kell válnunk ahhoz, hogy a saját álmainkat, céljainkat megvalósítsuk, mivel mind célokkal, álmokkal iratkoztunk be a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központba ezelőtt 4 évvel.

Vállaltuk mindannyian terveink, céljaink  megvalósítása érdekében a hétvégi egyetemi életet, legtöbben munka és család mellett. Úgy gondolom, mi, akik itt vagyunk most a székelyudvarhelyi Városháza Szent István-dísztermében, elmondhatjuk, hogy sikerült. Mindezért hálás köszönettel tartozunk tanárainknak és az egyetem munkaközösségének, amelynek tagjai mindig segítségünkre voltak és biztattak minket.

Sok sikert kívánok mindenkinek továbbra is az életben és kívánom céljaink, álmaink valóra válását! 

Herdics György szavaival búcsúzom:
„Tovább kell mennünk az úton… akkor is, ha fáradtak vagyunk, akkor is, ha kedvetlenül kelünk fel már reggel, akkor is, ha legszívesebben kifutnánk ebből a világból, mert úgy érezzük, elegünk van mindenből. Ha torkig vagyunk azzal, hogy mindig mindenért meg kell küzdenünk, ha nemes szándékaink fordítva sülnek el… mennünk kell, mert nem tehetünk mást. Mert úton vagyunk. Mert tudjuk, csak az a megoldás, hogy haladunk. Még pillanatnyi reményvesztettségünkben is tudjuk, vándorlásunknak van értelme és célja.”

Lőrincz Emőke
(turizmus-vedéglátás, Budapesti Gazdasági Egyetem)

*Elhangzott 2021. június 18-án, pénteken, a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ ballagási ünnepségén.