Blog

Úgy élj és emlékezz, hogy a mi becsületünk őrzője vagy

Kulturális örökség szakterületen az anyaországi Keszthely város hivatalos értékének számít az elmúlt két évszázad magyar agrárfejlődésében felbecsülhetetlen jelentőségű Georgikon, amelyet Európa első agrár-felsőoktatási intézményeként alapított gróf Festetics György, és azóta is meghatározó intézménye Keszthelynek.

A Pannon Egyetem Georgikon Karának egyedülálló ünnepsége a Sárgulás. Az esemény 146 éves hagyományt ápol, mely a gondtalan gazdászélet végét jelzi, azaz amelyen búcsút mondanak egyetemi éveiknek a hallgatók. A hagyományos eseményt minden évben megrendezik Keszthelyen, a Festetics-kastély udvarán.

Az utóbbi négy évben a székelyudvarhelyi kihelyezett képzés harmadéves vidékfejlesztési agrármérnök hallgatói is részt vettek Magyarország legpatinásabb ünnepségén – azóta is nagy szeretettel és hálával gondolnak a meghívóikra. Az újabb és újabb harmadéveseink pedig minden évben nagyon várják, hogy ők is „sorra kerüljenek” és együtt sárgulhassanak a Festetics-kastély udvarán a keszthelyi hallgatókkal.

Ha nem akadályozták volna a járványügyi intézkedések, a mai napon, május 16-án, Keszthelyen együtt ünnepelnénk újra. Fájó szívvel és együttérzően a Georgikon Kar hallgatóival, volt székelyudvarhelyi hallgatónk, Nagy Katalin beszámolójával emlékezünk a Keszthelyen töltött szakmai gyakorlatos napokra és a sárgulási ünnepségre, türelmetlenül várván a következőt, mely hagyományt a székelyudvarhelyi hallgatók is egy kicsit magukénak éreznek és melyért már megéri elvégezni a vidékfejlesztési agrármérnök képzést. (György Melinda)

Nagy (Hunyadi) Katalin

A Sárgulás maradandó élmény marad számomra. Úgy a magasztos hangulatú és egyedi körülmények között megszervezett sárgulási ünnepség, mint a négynapos „rohanás”. Minden mozzanatának páratlan értéke van. A hosszú és bizony fárasztó utazásnak is, amely talán arra is jó volt, hogy rájöjjünk, milyen áldozattal jár a keszthelyi oktatók részéről, hogy időt és energiát nem sajnálva kiutaznak hozzánk, hogy átadjanak picit a tudásukból nekünk. De ugyanúgy emlékezetes marad a fogadtatás, a gazdász nóták, amivel fogadtak az érkezésünkkor, a gazdászklub (Xirox), a Főméltóságok, a bulekok.

Értékes időtöltésnek, ugyanakkor kikapcsolódásnak véltem a vízitelepi vacsorát, ahol kissé kilépve az egyetemi keretek közül, lehetőségünk nyílt egy kötetlen beszélgetésre a konzulens tanárainkkal. Majd Balatonalmádiban a Regatta, csodás helyen, csodás emberekkel. Példaértékű az összetartásuk, a szervezőkészségük, igazán sokat tanulhattunk tőlük emberségből, vendégszeretetből.  

A pénteki fáklyás felvonulás alkalmával az egyetemi méltóságok vezetésével sorakozott fel a daloló tömeg, ami úgyszintén a hagyományok iráni tiszteletről tett tanúbizonyságot. Majd a sárgulási ünnepség megkoronázásaként, szombaton a Festetics-kastély udvarán zárult az ünnepségsorozat.

Felejthetetlen élménysorozattal lettünk gazdagabbak! Annak ellenére, hogy elrepült ez a pár nap, mindenre jutott egy kevés idő: példát venni a hagyományok iránti tiszteletből, megtapasztalni az összetartozás erejét, bepillantást nyerni a keszthelyi diák- és kollégiumi életbe (kár lett volna kihagyni), igazán jó bort inni, hajnalig tartó bulik és beszélgetések részesei lenni, jó gazdásznótákat tanulni és nem utolsósorban azzal nyugtázni a napot, hogy megérte.