Bevallom őszintén, mikor lehetőség nyílt megpályázni egy Erasmus lehetőséget a dániai Kolding városában működő IBA (International Business Academy) által szervezett Nemzetközi Marketing Hétre, először nagyon hezitáltam. Vajon miként boldogulok az angol nyelvtudásommal egy olyan környezetben, ahol nap mint nap használnom kell, és valószínűleg sokan nálam sokkal jobban és
folyékonyabban beszélik azt? Vajon milyen szobatársaim lesznek? Mennyire fognak nehézséget okozni a kulturális különbségek? Mennyire tudok helytállni egy számomra teljesen ismeretlen, komfortzónán kívül eső szituációban?
Végül is csak sikerült meggyőznöm magam, köszönhetően a hozzám közel állók bíztatásának is, hogy töltsem ki a jelentkezési űrlapot. Beismerem, életem legnagyobb tévedése lett volna kihagyni.
Kísérő nélkül vágtunk neki a dániai utazásnak Bernivel, de igazából nem voltunk magunkra hagyva, Benedek Katalin mindenben mellettünk állt, sokat segített, és mindig lehetett rá számítani, akár hétköznap, akár hétvégén, napszaktól függetlenül. Sokat köszönhetünk neki, ahogyan a SZÉK és Edutus teljes közösségének.
Az utazás teljesen gördülékenyen történt, fennakadások, nehezítések nélkül.
A billundi reptéren minket is fogadó Lego figurák előrevetítették, megérkeztünk a népszerű építőkockák hazájába, ahol minden is ekörül forog.
A reptértől aztán Koldingba utaztunk, ám ekkor még nem is sejtettük, milyen napok várnak ránk. Megérkezve, az egész napot városnézéssel töltöttük, bejárva a központi sétálóutcákat, tópartot, vár környékét, IBA közvetlen környezetét, elsétálva egészen a csodás kikötőig és tengerpartig. A fáradtság dacára megérte kihasználni az időt, két okból is: először is azon kivételes napok egyikén sikerült odaérkeznünk, amikor az időjárás igazán kegyes volt, másrészt Kolding egy csodaszép kis város, amelynek minden zuga megéri a látogatást.
Na és milyen Dánia? – kérdezték sokan az itthoniak közül. Az első válaszok: szeles, drága, rendezett, tiszta, szerethető. Később a felsorolás további elemekkel is bővült, ugyanis egyre jobban és jobban belekóstolhattunk, milyen csodás országba volt szerencsénk eljutni.
A szervezők olyan szálláshelyet foglaltak a 180 résztvevő diák számára, ahonnan csodás kilátás nyílt a várra és a mögötte található tóra. Néhány perc sétával pedig minden elérhető volt. Az első napon sikerült, a recepción, összeismerkedni az anyaországi Edutusos hallgatókkal, akikkel már első pillanattól megtaláltuk a közös hangot. Olyan barátságok köttettek közöttünk, amilyenre legmerészebb álmainkban sem gondoltunk. Ettől a pillanattól kezdve, mindenhová együtt mentünk, mindenről is tudtunk jókat beszélgetni, igazi összetartás jellemezte a közösen eltöltött időt. Ez a kapcsolat pedig a hazautazást követően sem lankadt.
Az első napokban az is kiderült, hogy teljesen fölösleges volt bármi miatt is aggódnunk. Az igaz, hogy a Föld majd’ minden pontjáról voltak diákok, Guatemalától, Perutól kezdve, Finnországon, Belgiumon, Ausztrián, Magyarországon, Románián, Ukrajnán át, egészen Kazahsztánig vagy Ausztráliáig, de mindebből inkább profitáltunk. A korkülönbség, a vallási és kulturális szokások közötti másságok sem jelentettek nehézséget, sőt, lehetőség nyílt betekinteni mindenik kultúra és népcsoport kulisszái mögé.
Már az első estén a guatemalai srácok létrehoztak egy közös WhatsApp csoportot, amely egy fajta hidat képezett a különböző, egymásnak idegen személyek és kultúrák között, és az első egyetemi nap utáni bulin már úgy éreztük egymást, mint akik ugyanonnan érkeztek, és ugyanabba az irányba
tartanak.
Ezeknek a buliknak és közösségi perceknek köszönhetően a csoportos tevékenységek is könnyebbnek tűntek, az együttműködés pedig hatékonyabb lett.
Három fő projekt téma volt, mi a dániai Skærsøgaard borászat számára kellett kreatív marketing tervet készítsünk, amelynek segítségével még szélesebb körben válhatnak ismertté, az import borok jellemezte dán piacon. Ehhez hatfős csoportokba soroltak, figyelve arra, hogy az azonos országból vagy intézménytől érkezők ne kerüljenek közös csoportba. Kötelező feladat volt egy videós kontentet is készíteni a borpince számára.
Az időbeosztás mindig precíz és jól meghatározott volt, azonban nem túl sok időt hagytak az egyes marketing tervhez szükséges lépésekre, így gyorsan és hatékonyan kellett dolgoznunk. Mindketten kijelenthetjük, hogy olyan csoportba kerültünk, amelynek minden tagja igyekezett a lehető legjobbat és legtöbbet kihozni a magából a minél jobb eredmény érdekében. Ahhoz pedig, hogy ezek a csoportok csapatként működjenek, a szervezők egy nagyon jó építő tevékenységet ötleteltek ki. Kaptunk egy, tíz koldingi helyszínt tartalmazó listát, és a felsorolt nevezetességeket, a megadott sorrendben fel kellett kutatnunk, majd valamilyen kreatív prezentációt bemutatnunk az ott készített képekből, videókból. Minderre másfél órányi időnk volt. Ezzel a feladattal rövid időn belül sikerült közösséget építeni az addig ismeretlen arcokból. Akár a Lego esetében: néhány kis építőkockából össze tud állni egy egész, amennyiben minden elem megfelelően illeszkedik a másikhoz.
A projekt munkák nagyon változatosak lettek, mindenik csoport más-más szempontra helyezte a fókuszt, így a borászat sok hasznos tanáccsal és ötlettel gazdagodhatott. Mi úgyszintén sok tudásanyagot halmozhattunk fel, dániai módon: nem az iskolapadban ülve, hanem együtt, közösen dolgozva, kooperálva leshettük el, ki miként lát neki a részfeladatának, és milyen módszerekkel járul hozzá a folyamathoz. Ugyanakkor, a közös munka újabb kapcsolati tőkét eredményezett mindannyiunk számára.
Hogy milyen Dánia? – ha most kérdezik, a válasz egyértelmű, de nagyon hosszú: precíz, pontos, megbízható, biztonságos, gyönyörű, változatos. Ha pedig részletezni szeretnénk, számos értéket kellene kiemelni, melyek közül talán a bizalom a legfontosabb, és ez több fronton is tükröződik. Az emberek megbíznak egymásban, nem kell ahhoz papírokkal igazolni semmit, hogy bármit is elhiggyenek neked, nem kell a dolgaidat féltened, hogy ellopják, nem kell írásos beleegyezés ahhoz, hogy megbízz bárkiben vagy bármiben. Hogy miért? Mert ott ez így természetes. Este az utcán nem kell félned senkitől, mert ott nem divat egymást kirabolni, leütni.
Az időjárás még csíki szemmel nézve is kemény, erős széllökések, kiszámíthatatlanság. Reggel hűvös, van, délben előbújik a Nap, de délután akár jégeső is eleredhet. Mindez pedig nem elmélet, valóban így is történt, míg ott tartózkodtunk.
Na de mégis mi marad meg ebből az egész hétből?
Először is, csak a politika műve, hogy a másság negatív töltetet kap. A szélrózsa minden irányából érkeztünk, mégis igazi családdá nőttük ki magunkat. Sosem feledjük például, mennyire megörültek nekünk az anyaországi társaink, milyen barátságok köttettek velük. Abszolút pozitív tapasztalat volt, milyen őszintén örültek nekünk a brassói meg bukaresti román résztvevők. Felemelő volt megismerni az iszlám szokásokat, mélyebben beszélgetni a cseh, belga, francia, lett, kazah, ukrán, vagy éppen guatemalai hallgatókkal. A moldáv társadalomkutató interaktív prezentációja is megmaradt. Jó érzés volt kikapcsolni mindent, és egy olyan hetet eltölteni, ahol nem kell féltened a javaidat, ahol mindenki tesz azért, hogy ezek a napok felejthetetlenek lehessenek. A koldingi klubok sem fogják elfelejteni, milyen nagy bulikat tartottunk az egyetemi programok után. Megmaradnak beszólások, nevetések, beszélgetések, szakmai tippek, tapasztalatok. Legfőképpen pedig az
ÖSSZETARTOZÁS érzése. Ugyanakkor, remélhetőleg az itt kialakult barátságok is örök életűek
lesznek. Ránézve mindkettőnk WhatsApp vagy Insta beszélgetéseire, sok külföldi profil található a listán, és bízunk benne, hogy később is gyakran fogunk még egymásról hallani, esetleg újfent találkozni.
Nem volt könnyű az utolsó nap. Vizsgánk is volt, amit mindketten sikerrel vettünk, de volt valami, ami minden vizsgánál nehezebb volt: elköszönni a társaktól, és elhagyni az IBA épületét, ahol éppúgy szakmailag, mint magánéleti szempontból sokat fejlődhettünk.
Hogy mégse hagyjuk el keserű szájízzel ezt a csodás országot, úgy döntöttünk Bernivel, hogy Billundban még egy napot maradunk, hisz ekkor nyitott az évben először a Legoland, ahol második gyerekkorunkat élhettük el, önfeledt vidámsággal fedezve fel a mini Lego városok, szafari parkok, vidámparkok világát, megtervezve és elkészítve, ugyanakkor, a saját kis egyedi Lego figuránkat.
Tartalmas héten vagyunk túl. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem volt fárasztó. Azonban minden fáradtságot felülmúl az a sok emlék, meghatározó pillanat, amit ott és akkor átélhettünk.
Sosem gondoltuk, hogy ennyit adhat egy Erasmus BIP lehetőség, de már tudjuk: a legnagyobb hiba kihagyni. Szakmailag, emberileg, közösségileg és minden szinten teljesebbek és jobbak lettünk általa, miként gazdagabbak is, tudásban, élményben és kapcsolatokban.
Köszönjük szépen ezt a páratlan lehetőséget. Reméljük, a következő, hasonló nemzetközi hetek során mások is, ehhez hasonló tapasztalatokkal térnek majd haza.
Gyurka Csaba