Blog

Kézdiszék – tanulás, felfedezés és tapasztalat terepen

Egy újabb tapasztalatokkal teli két napot tölthettünk együtt november 6–7-én, a Magyar Agrár- és Élettudományi egyetem székelyudvarhelyi, harmadéves gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakos hallgatóiként. Ezúttal Háromszék, azon belül is Kézdiszék felé vettük az irányt.

Ahogy leereszkedtünk a Nyergestetőről, elénk tárult Kézdiszék széles völgye. Isten itt sem volt rest, gyönyörű tájat festett elénk. A fák, a legelő állatok, a csend, amit látni lehetett, és a kanyargós út után feltáruló látvány máris megihletett bennünket: megszületett előttünk egy településmarketing-reklám képe.

Utunk első állomása Esztelnek volt. A falusi turizmus és a településmarketing szemszögéből vizsgáltunk egy olyan közösséget és olyan értékeket, amelyek sokunk számára ismeretlenek voltak, annak ellenére, hogy földrajzilag közel vannak hozzánk.

Elsősorban köszönet illeti Lázár László tanár urat a terepgyakorlati óra összeállításáért, hiszen, ha csak egy kicsit is, de ismét felfedezhettünk valamit környezetünkből, és ezáltal is többek lettünk. Köszönet Tuzson Kriszta kolléganőnknek is, aki megszervezte a szállásunkat, és a vacsorát is biztosította számunkra.

Mielőtt azonban eljutottunk volna a vacsoráig, Varga Attila, Esztelnek egykori polgármestere, az Angustia Egyesület jogi képviselője és projektmenedzsere vezetett körbe az Esztelneki Ferences Kolostor felújított falai között. Lelkesen mesélt a kolostor történetéről és az évszázadok során ott zajló eseményekről.

Megtudhattuk, hogy 1680-ban, az akkori, fából épült kolostorban alapították meg Háromszék első gimnáziumát, Nagy Mózes, a falu szülöttének kezdeményezésére, akinek nevét ma is a helyi általános iskola viseli. A 18. században a fakolostort kőből és téglából építették újjá, ám 1921-ben tűzvész pusztította el. A kolostor ma újjászületett falaival nemcsak az épület történelmi értékét őrzi, hanem Esztelnek jelképévé is vált.

Mivel jelenleg nem élnek a kolostorban a ferences rend tagjai, az épületet bérbe adták. Az arra járók szálláshelyként, illetve kisebb rendezvények helyszíneként is igénybe vehetik a meghitt, történelmi szellemiséggel átitatott épületet. Jó példa ez arra, hogyan kaphat új funkciót egy történelmi érték, miközben megőrzi múltjának üzenetét.

Következő állomásunk a Réba Panzió volt, ahol a folyamatos megújulás és az innováció jellemzi a mindennapokat. Megtekinthettük a panzió kis állatállományát, és láthattuk, hogyan kaphat új szerepet egy régi épület, ha új köntösbe öltöztetik. Az egykori gazdasági épületet a kereslet igényeihez igazítva alakították át, így születtek szobák a csűrhiában (csűrpadláson), rendezvények megtartására alkalmas helyiség a csűrben, valamint közösségi tér. Ez jól példázza, hogy a meglévő helyi értékek és épületek újragondolása milyen lehetőségeket kínálhat a falusi turizmus számára az adaptív újrahasznosítás révén.

Miközben Háromszéki Réka tulajdonos finom kalácsát majszoltuk és bodzaszörpjét kortyolgattuk, figyelmesen hallgattuk beszámolóját a panzió célközönségéről, a vendégforgalom gyakoriságáról és a szájról szájra terjedő marketing jelentőségéről.

Ennyi élmény, információ és feldolgoznivaló után Lázár László tanár úr úgy gondolta, nem hagyja agysejtjeinket pihenni, így hát vizsgáztunk. A vizsga sikerének, vagy éppen egy újabb esély lehetőségének örömére elfogyaszthattuk Tuzson Kriszta édesapja által készített finom babgulyást.

A kollégákkal folytatott, hajnalig tartó beszélgetések, eszmecserék és tapasztalataink megosztása során jobban megismerhettük egymást emberként, és igazi kis közösséggé formálódtunk.

Másnap reggel vidáman folytattuk szakmai utunkat Csomortán felé. Itt találkozhattunk Gyergyai Nándorral, aki fiatal, mindössze 18 éves vállalkozó. Elszántsága, bátorsága, munkája és jövőbe vetett hite példaértékű. Jó volt látni, hogy fiatalon is lehet bátran tervezni, kezdeményezni és munkahelyeket teremteni saját közösségünkben. Ezúton is kitartást, töretlen lelkesedést és sok eredményes évet kívánunk számára!

A látogatást követően ismét asztal köré gyűltünk. Közösen elemeztük a látottakat, megbeszéltük, mit viszünk magunkkal az egyes helyszínekről, milyen tanulságok fogalmazódtak meg bennünk, és mit csinálnánk másképpen, ha mindezt a saját településünkön szeretnénk megvalósítani.

Egy újabb feladattal, továbbgondolásra érdemes kérdésekkel, szakmai és emberi tapasztalatokkal gazdagodva tértünk haza.

Mert a vidékfejlesztés nem csupán települések, épületek vagy szolgáltatások fejlesztéséről szól, hanem az értékek felismeréséről, az emberekben rejlő lehetőségekről, az együttműködésről és arról, hogyan tudjuk a saját környezetünket élhetőbbé, értékesebbé és fenntarthatóbbá tenni.

Gábor Irén, III. éves hallgató