Sokszor mondjuk, hogy a hétfők szürkék és unalmasak, de ma ez egyáltalán nem igaz! Egyrészt, mert gyönyörűen süt a nap (legalábbis Székelyudvarhelyen biztosan), másrészt, mert anyukám ma reggel egy olyan emléket porolt le, amelyre alig emlékeztem…

Egy rövid cikk az Udvarhelyi Híradó 2008. májusi lapszámából, amelyben a MÜTF 10 éves születésnapjáról írnak, és én mosolygok vissza egy fotóról. Gyermekeim azonnal kifejezték őszinte véleményüket a kép láttán. Vince: „Édesanya, te most is ilyen vagy.” Iringó: „Csak öreg…” Nem csalódtam gyermekeim őszinteségében, és mindkettőjük hozzászólásában van igazság. Ugyanis idén ősszel lesz 20 éve, hogy egyetemre készülő diákként beléptem az egykori MÜTF ajtaján.

Mozgalmas, tartalmas, eseménydús, vidám, olykor kimerítő időszakokat éltünk meg diáktársaimmal, de ma is azt mondom: jó döntés volt itthon és itt továbbtanulni.

Mondhatnám, hogy akkor meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer ennek az intézménynek leszek a munkatársa, de rémlik egy „kedves odaszólásom”, amelyet az akkori tanulmányi igazgatónak, Ilyés Ferencnek címeztem: „…meglátja, egyszer az ő székében fogok dolgozni.” Ma mosolyogva gondolok vissza erre a történetre, és büszkeséggel tölt el, hogy azóta az a „SZÉK” – Székelyudvarhelyi Egyetemi Központtá, Székelyföld egyik meghatározó oktatási intézményévé nőtte ki magát.

Örömmel tölt el, hogy többen is itt dolgozunk egykori hallgatókként, és nap mint nap részt veszünk új képzési programok kidolgozásában. Hiszem, hogy csapatunk minden tagja szívvel-lélekkel, legjobb tudása szerint és segítő szándékkal végzi a munkáját.

Remélem, hogy még sok hallgatónak tudunk gyakorlatias, használható tudást és közösségi élményekben gazdag diákéveket biztosítani. Ezért minden továbbtanulásban gondolkodót arra biztatok, hogy bátran és bizalommal forduljon hozzánk kérdéseivel, írjuk együtt az ő történetét!