Gyertyaszentelőt minden évben nagyon várjuk. Február elejére már mindenkinek elege van a hosszú télből, és már a tavaszi kiszabadulásra, az olvadásra vágynak az emberek. A néphit szerint, ha a medve a téli álmát megszakítva kijön a barlangjából, és meglátja az árnyékát a napsütésben, gyorsan visszafordul, és a hideg tél még 40 napig kitart. Ez a sarkon fordulás március közepére ígéri az enyhülést, hiába látogat el hozzánk a félidőben jégtörő Mátyás.

2020 február 2-án a Fővárosi Állat- és Növénykert tizenkét éves medvéje, Balu meglátta a jól kirajzolódó árnyékát, és visszament sötét barlangjába. Mire – a mondás szerint – negyven nap múlva kijött, már nem láthatta senki, mert március 11-én (a 38. napon!) kihirdették a vészhelyzetet, majd sorra a bezárásokat. 

Székely embertől hallottam, hogy annál jobban nem lehet félni, mint amit akkor érez az ember az erdei málnaszedés közben, ha egy nagy árnyék vetül rá. 

Akár süt a nap február másodikán, akár szürke, felhős idő lesz, talán még hóesés is, a 2020-as nagy medve árnyéka bizony már fölénk terült. Hiába a számos vakcina, az egyre szervezettebben működő védőoltás-sorozat, a félelem nem múlik. Ki gondolta volna, hogy a COVID nevű medvének ekkora árnyéka van?! A 2020-ban ránk tört medve eleget pusztított már egy év alatt. Reméltük, hogy a télre már a látogatását is elfelejtjük, betakarja a hó a medvenyomokat. Nem így lett, és az árnyék most érzékelhető nagysága szerint az olvadás is hosszú lesz. Ki tudja, mi marad a hó alatt.

A február elején reggel még mindig laposan betörő napsugarak hozzák létre a medve legnagyobb árnyékát. Messzi előrenyúló fekete folt az (nem csoda, hogy megriad tőle még egy medve is), ami a nap emelkedésével folyamatosan zsugorodik, délre akár egy kis folttá szűkül össze. Az árnyjáték mindig a kreatív látásmód egyik megjelenési formája, és sajátos érdekessége, hogy nagyobbnak, ijesztőbbnek látszik az árnyékot vető tárgynál. 

A mi 2020-as medvénk árnyéka is nagy, hosszú, és így 2021 februárjának elején csak arra figyelünk, hogy a hossza egyre csak növekszik. Az első oltást beadó, tömegesen (még katedrálisokban is) oltóközpontokat működtető, három vakcinát is használó országban néhány hete még a nyárra jelezték, hogy végeznek a vakcinálással, és az átoltottság révén visszatérhet az élet a régi kerékvágásba. Január 18-án már csak az év végére teszik ennek a reményteli állapotnak a bekövetkeztét, és közben szigorították a kijárási feltételeket.

Ne feledjük, hogy egyre sokrétűbb is ez az árnyék, hiszen sorra jelennek meg az új mutánsok (brit, dél-afrikai, brazil, és ki tudja, mi jön még). A vakcina természetesen ezek esetében is hatásos, csak hát nem érkezik annyi oltóanyag, mint amit beharangoztak a gyártók és az ellátók. Egyre több országban hosszabbítják meg és veszik szorosabbá a bezárás előírásait, sőt drágább, vastagabb maszkot kell hordani, másfélről kettőre kell növelni a betartandó távolságot. Mindenféle „szakértő” és álhír igyekszik bizalmatlanságot kelteni a hazánkban még nem is létező védőoltásokkal szemben.  

Alig akad egy-két ország, régió, ahol hosszú idő után egy kis lazítás van, harmadára, felére csökkentett befogadóképességgel kinyitnak éttermek, színházak, mozik. Ezek is jószerivel csak a következő hullám előretöréséig maradnak így. Az emberek többsége azonban még így is bizonytalan. Az árnyékról még nem tudjuk, hogy hogyan terül szét az egészségünk, családunk, munkahelyünk, megélhetési forrásaink, alapvető biztonságérzetünk fölött, egyelőre csak azt érezzük, hogy a kiterjedt sötétség nem múlik. Annak ellenére, hogy már több a napsütéses nap, mint az advent időszakában. Félek azonban, hogy az év júniusában, a zenitjén delelő nap esetén is messze látszik még a COVID-mackó árnyéka. Ez lehet a 2021-es Gyertyaszentelő maradandó üzenete. Hisz nem tudjuk feledni veszteségeinket, a családi életünkön nyomot hagyó „hómofisz” összezártságát és összetűzéseit, az oktatás gyors átalakulásából minden bizonnyal következő tudásbéli elmaradások és a közösségtől való eltávolodás lélekromboló nyomait.

A november 11-ével téli barlangjukba küldött magyar „medvék” nagyon vártuk a Gyertyaszentelőt, hogy a nem látszó árnyék miatt elbarangolhassunk majd egy kicsit a megszokott téli barlangunktól. Az első rossz hírek az új fertőzöttek számának elhúzódó magas tartományáról és az elhalálozások számának csak lassú csökkenéséről szóltak. A február elsejére várt „mehettek” engedély már január elején megkérdőjeleződött. Az oltások lassúsága miatt érezhetővé is vált, hogy nagyon korlátozott lesz még sokáig a lassan csepegtetett kiszabadulásunk. Felfogtuk, hogy aki korán indul, számolhat azzal, hogy a COVID-maci még nagyon nagy árnyéka üldözni fogja, azt kell majd kerülgetnie, ha észreveszi. A három hónapos bezártság, a távolságba kényszerített személyes kapcsolatok – a lassan ugyan már terjedő oltás ellenére – bizalmatlanságot váltottak ki minden szembejövővel szemben. Legyen akár teljesen idegen, vagy régi ismerős. Mindenki méregeti még egymást, nem fertőz-e, nem veszélyes-e. Az első személyes találkozások is suták lesznek: ölelésre tárt karunk bénán lelohad, puszi céljával nyújtott és forgatott nyakunk akár görcsöt is kaphat, mert nem találja meg ellenpontját. Ma (január 28-án) kiderült, hogy erre még legalább négy hetet, február végéig várni kell. És valóban, az időjárás-előrejelzés is napsütést – tehát árnyékot – prognosztizál február másodikára. 

Most már tudjuk, hogy hosszú időbe telik még, amíg ez a COVID-árnyék lassan-lassan eltűnik felőlünk. A politikai, járványügyi és meteorológiai előrejelzések nem arra utalnak, hogy gyorsan felszabadul minden. Még hosszú hetek lesznek, amíg minden kinyit, megismerjük az újra kinyitó üzleteket, vendéglőket, az új szabályokkal szigorított feltételek által nyújtott lehetőségeket, árakat – eltelik a február, a március is. A böjt hosszú lesz, hamvazószerdáig összesen 56 napot számolunk az idén. Farsangi vidámság nélkül.

Azt hiszem, régen volt ennyire időszerű a tavaszi hangulatot üzenő Áprilisi capriccio Tóth Árpádtól: http://diakszogalanta.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1177890

„Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz: rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély…”

A Miniszterelnök ma, 29-én reggeli rádióinterjújában elhangzottak szerint igazán talán Húsvéttól reménykedhetünk majd a fokozatos, lassú ütemű könnyítésekben. Az idén későn lesz a Húsvét, április 4-én. Ha tényleg ahhoz kötik majd a korlátozások feloldásának kezdetét, akkor ez igazán nagy ünnep lesz, és ünnepelhet mindenki. Az is, aki a Feltámadásnak örül majd, és az is, aki meg a Felszabadulásban reménykedik.

Kijönni majd a fényre – ez lesz 2021 tavaszának nagy kihívása. Felvenni a régi ritmusunkat, miközben alkalmazkodnunk kell a nagyon is átalakult környezethez, szokásokhoz, formákhoz (szinte mindegy, hogy az bevásárlás vagy oktatás), közösséghez. Szemébe nézni az egy év alatt csak online kapcsolatokban létező barátoknak, rokonoknak, megemlékezni azokról, akiket elvesztettünk. Alig van család, amelyiket nem érintett volna valahogy a pandémia.

Újra kell tanulni, hogy melyik vendéglátóhely nyitott ki, és nyújtja – remélhetőleg – ugyanazt a kínálatot, kiszolgálást, programokat. Milyen kulturális és sporteseményeket látogathatunk? Újra ismerkedünk majd a régi helyekkel, az új személyzettel, a lehetőségekkel – betartva a már belénk ívódott pandémiás szokásokat (a kézfertőtlenítést, a távolságtartást), és sokáig előkerülnek még a sokszor próbált egyszer használatos maszkok is, hacsak nálunk is nem az FFP-maszkok lesznek addigra az elterjedtek. 

Ha végre jól megy majd a vakcinázás, ha hatékonyak a védőoltások, a nyár már talán nyárra fog hasonlítani. Lesznek jó dolgok is: lassan-lassan lehet majd tervezni és szervezni az újabb utazásokat, nyaralásokat. Egyeztetni kell a 2020-ról itt maradt „vócserek” beszámítását, szembesülni az új szabályokkal, a korlátozottabb lehetőségekkel és a jelentősen megemelkedett árakkal… 

Úgy tűnik, ezt sem kell elkapkodni: január 27-én az esti hírek arról tudósítottak, hogy a vakcinaszállítások akadozása miatt az EU nem tudja teljesíteni azt az ígéretét, hogy nyár végéig a védőoltásokkal az uniós állampolgárok 70 százaléka (ami talán elég a nyájimmunitás kialakulásához) védettségben részesüljön. Egyre távolabbi álomképpé merevedik a 2020-ban is csak aggodalmakkal terhes helyetti könnyed, szabad vakáció, és eszembe jutnak a sorok és a dallamok: „Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?” – ahogy Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva énekelte.  https://www.youtube.com/watch?v=8YmJ8CD5AGI

Kandikó József (HU)