Böjti időszakban vagyunk. Mit jelent a böjt és mire jó egy dietetikus szemével?
A böjt a keresztény hagyományban a húsvétot megelőző 40 napos időszakhoz kötődik, amely hamvazószerdától nagyszombat délig tart. Ez az időszak Jézus 40 napos pusztai böjtölésére és lelki felkészülésére emlékeztet, és a hívők számára is a megtisztulás, az önvizsgálat, a bűnbánat és a lelki megújulás ideje. Hagyományosan a böjt fizikai lemondással is jár: a katolikus egyház például hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt kér a hívektől – vagyis legfeljebb háromszori étkezést, melyből csak egy lehet teljes –, és a pénteki napokon húsmentességet ír elő. Ugyanakkor a böjt lényege nem pusztán az étkezési szabályok betartása, hanem a figyelem áthelyezése a belső világra, a szellemi és lelki élet elmélyítésére.
Táplálkozástudományi szempontból a böjt nem feltétlenül éhezést vagy szélsőséges diétát jelent, sokkal inkább tudatos lelassulást és megtisztulást. Ilyenkor sokan csökkentik az állati eredetű ételek, édességek vagy feldolgozott élelmiszerek fogyasztását, és helyette több növényi eredetű, természetes ételt építenek be az étrendjükbe. Ez a fajta átmeneti „reset” tehermentesítheti az emésztőrendszert, javíthatja a közérzetet és lehetőséget ad az étkezési szokások tudatosabb újraértékelésére is. Fontos azonban hangsúlyozni: a böjt célja elsősorban nem a fogyás vagy a „gyors méregtelenítés”, hanem a testi és lelki egyensúly keresése. Ne szélsőséges lemondás vagy gyors fogyási kísérlet legyen – különösen nem egyoldalú, tápanyaghiányos étrend formájában. A jól felépített böjt inkább egy tudatos lelassulás és újrakezdés, amely egyszerre szolgálhatja a testi és lelki egészséget. Ha ezt a szemléletet tartjuk szem előtt, a böjt valóban lehetőséget adhat egyfajta belső megújulásra – nemcsak hívők, hanem minden tudatosan élni vágyó ember számára
Mi a különbség a böjt, a fogyókúra és az életmódváltás között?
A böjt elsősorban lelki és spirituális indíttatású lemondás, amely gyakran érinti az étkezést is. A keresztény hagyományban például a húsról, édességekről vagy más kedvelt ételekről való időszakos lemondás nem önmagáért történik, hanem a lelki elmélyülés, megtisztulás része. Ugyanakkor egyre elterjedtebbek az egészségügyi célú böjtök is – például az időszakos böjt (intermittent fasting) –, amelyeknél már inkább az anyagcsere-támogatás, a testsúlykontroll vagy az egészségi állapot javítása áll a középpontban.
A fogyókúra ezzel szemben szinte mindig rövid távú célra irányul: a testsúly csökkentésére. Gyakran valamilyen erősen korlátozó, divatos étrend formájában jelenik meg, amely gyors eredményeket ígér, de sok esetben hosszú távon nem fenntartható, és úgynevezett jojo effektust generálhat. A klasszikus fogyókúra fókuszában tehát inkább a leadott kilók állnak, nem pedig a testi-lelki egyensúly vagy a táplálkozási szokások mélyebb megértése.
Az életmódváltás ezzel szemben egy átfogó, hosszú távra szóló szemléletváltás. Nemcsak az étkezési szokásokat, hanem a fizikai aktivitást, alvást, stresszkezelést és az önmagunkhoz való viszonyt is érinti. Célja nem csupán a súlycsökkenés (bár az is lehet mellékhatás), hanem a tartós egészségi állapotjavulás, energikusabb közérzet és jobb életminőség.
A böjti időszak egyfajta lelki és testi lelassulás, elcsendesedés, önfegyelem időszaka. Amikor véget ér, természetes, hogy sokan várják már a kedvenc ételeiket, a „rendes” étkezést – ugyanakkor fontos, hogy a visszatérés fokozatos és tudatos legyen, ne egyik napról a másikra történjen. A böjt után nem érdemes hirtelen nagy adagokat, nehéz, zsíros, túl cukros vagy túlfűszerezett ételeket fogyasztani. Az emésztőrendszernek idő kell, hogy alkalmazkodjon – különösen, ha valaki hosszabb ideig hús- vagy tejmentesen étkezett, vagy ritkábban evett a megszokottnál. Érdemes fokozatosan visszavezetni azokat az ételeket, amelyeket kihagytunk, figyelve arra, hogyan reagál rájuk a szervezet. Jó alkalom lehet ez arra is, hogy megtartsunk néhány jó szokást, amit a böjt alatt kialakítottunk – például több zöldséget, hüvelyest, teljes értékű gabonát, vagy éppen azt, hogy tudatosabban étkezünk, kevesebbet nassolunk. A cél ne az legyen, hogy „visszatérünk a régi kerékvágásba”, hanem inkább az, hogy átmentsük a böjt értékeit a hétköznapokba is – legyen szó mértéktartásról, tudatosságról vagy az ételhez való hálásabb hozzáállásról.
Úgy tűnhet, mintha a diétázás a modern ember állandó kísérője lenne. Az interneten, közösségi médiában és különböző magazinokban naponta találkozunk újabb „csodadiétákkal”, gyors fogyást ígérő módszerekkel vagy tiltólistás ételekkel. Ezek a trendek gyakran nagyon vonzóak, mert gyors eredményt ígérnek – ugyanakkor legtöbbször tudományos alap nélküli, hosszú távon nem fenntartható vagy akár kifejezetten egészségtelen megközelítések.
A média szerepe ebben nem elhanyagolható: gyakran idealizált testképet közvetít, és azt sugallja, hogy boldogság, siker vagy elfogadás csak bizonyos külsővel érhető el. Így nem csoda, ha sokan a divatdiéták felé fordulnak, különösen ünnepek után, tavasz előtt vagy épp nyaralás előtt. A probléma, hogy ezek a diéták gyakran a „mindent vagy semmit” elvén működnek, kizárnak fontos élelmiszercsoportokat, és hosszú távon hiányállapotokhoz, jojó-effektushoz vagy akár evészavarhoz is vezethetnek.
Fontos lenne tudatosítani: az egészséges életmód nem a divatról, hanem az egyensúlyról szól. Nincs egyetlen, mindenkire érvényes „szuperdiéta” – a személyre szabott, fokozatos, szakmai alapon felépített életmódbeli változások működnek igazán. A legjobb, amit tehetünk, hogy megtanulunk kritikusan olvasni, és nem minden trendnek dőlünk be automatikusan – hanem kérdezünk, utánanézünk, és ha kell, szakemberhez fordulunk.
Sokan nem ott rontják el, hogy nincsenek céljaik – hanem épp ott, hogy túl sokat várnak el maguktól, túl gyorsan, túl tökéletesen. Egyik napról a másikra akarnak egészségesen élni, edzeni, főzni, időt szakítani magukra… aztán amikor ez nem megy hibátlanul, jön a csalódottság és a feladás. Tipikus hiba a „mindent vagy semmit” hozzáállás: ha már ettem egy sütit, akkor „úgyis mindegy”, és elcsúszik az egész nap. Pedig az egészséges életmód nem hibátlan napok sorozata – hanem rugalmasság, egyensúly, és az újrakezdés képessége. Másik gyakori hiba, hogy túl nagyot akarunk változtatni túl gyorsan – miközben a tartós változás kis lépésekből épül. Nem az számít, mit teszünk egy nap, hanem mit teszünk nap mint nap. És ott van az is, amikor nem saját magunkért, hanem mások elvárásai miatt akarunk változtatni. Ilyenkor hiányzik a belső motiváció, és könnyen elfogy az erő. A legfontosabb tehát nem az, hogy mit rontottunk el – hanem hogy hajlandók vagyunk-e tanulni belőle, és újra próbálkozni.
Keczeli Viola, dietetikus, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
