A Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ másodéves gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök (GVAM) szakos hallgatóiként április 17-én és 18-án Lázár László tanár úr vezetésével az órát az egyetem falain kívül tartottuk. Nagy izgalommal készültünk: vajon hová megyünk, mit fogunk látni? Tanár úr bennünket sem hagyott ki a tervezésből, megkérdezte, mit szeretnénk megnézni.
Így született meg az ötlet, hogy látogassunk el Gyimesfelsőlok településre. Ez a térség sok szempontból periférián helyezkedik el, és mivel én itt élek, kíváncsi voltam, hogyan látják társaim ezt a világot vidékfejlesztési szemszögből. Péntek délután 17 órakor az én otthonomban kezdődött az „óra”.
Az idevezető úton lehetőségünk volt gyönyörködni a táj szépségében – különösen azoknak, akik még nem jártak ezen a vidéken. Meredek hegyoldalak, sűrű fenyvesek, tiszta levegő, frissen zöldülő udvarok, itt később érkezik a tavasz. Volt, aki úgy érezte, itt semmin sem kell változtatni. Amikor azonban kigyönyörködtük magunkat, jött az emlékeztető: nem turisták vagyunk, hanem egyetemi hallgatók – figyelni, kérdezni és elemezni jöttünk.
Tankó Alpár alpolgármester segítségével, aki maga is a szak egykori hallgatója volt, betekintést kaptunk a helyi vállalkozások életébe. Első állomásunk a Piposz Pékség volt, ahol munka közben fogadtak bennünket. A kisüzemet 1998-ban alapította Piposz Oszkár édesapja, ma pedig Oszkár vezeti. Fiatalos lendülettel és őszinte nyitottsággal mesélt a közelmúlt nehézségeiről is: idén februárban leégett a pékség teteje. Nem panaszkodott, inkább arról beszélt, hogyan lett a bajból lehetőség: fejlesztettek, újítottak, és közben még inkább összekovácsolódott a közösségük. A falubeliek példás összefogással egyetlen nap alatt eltakarították a romokat.
Ami igazán megmaradt bennünk: a jó hangulat és a szeretetteljes légkör. Látszott, hogy itt nemcsak munkatársak dolgoznak együtt, hanem egy összetartó közösség. Oszkár inkább az emberek tudásában és tapasztalatában bízik, mint a műszerekben és ez működik. Itt a „fejlesztés” nem technológiát, hanem bizalmat jelent.
Ezután átsétáltunk a SkiGyimes négycsillagos szállodába, amely egészen más világot képvisel. A 2025 decemberében átadott modern épületben a luxus, a kényelem és a wellness dominál. A tulajdonos, Bodor Áron és felesége, Kincső vezettek körbe bennünket. A szálloda nemcsak a turistáknak kínál lehetőségeket, hanem a helyi fiatalok számára is közösségi térként szolgál. A billiárd, csocsó és különösen a bowling népszerű. A SkiGyimes jelentős szerepet játszik a térség turizmusának fejlődésében. Érdekes kontraszt volt a pékség családias hangulata után.
Az estét hosszú beszélgetéssel zártuk: elemeztük a látottakat, a helyi közösség szerepét, az előnyöket és kihívásokat.
Szombaton egy hagyományos gyimesi gazdaságba látogattunk, Galaczi Imre családi gazdaságába. Itt minden állat külön figyelmet kap: 13 tehén, juhok, lovak és más háziállatok élnek gondos odafigyeléssel. Imre munkája generációk tapasztalatát hordozza – ösztönös tudás, amit nehéz szavakba önteni.
Mesélt arról is, hogy a fejlődés nem mindig a nagyobb termelést jelenti: például a túl magas tejhozam nem kedvez a minőségi sajtkészítésnek. A kézi és gépi kaszálás közötti különbségeket is saját tapasztalataiból mutatta be.
A beszélgetés végén saját készítésű termékekkel kínáltak meg bennünket: szalámit, friss sajtot, amelyeket Imre felesége, Erika készíti. Természetesen a házi bor sem hiányzott. Friss, ízes, őszinte termékek, pont, mint az egész gazdaság.
Ezután Gyimesbükk felé vettük az irányt, ahol a Degustarium üzletbe látogattunk. Ez nemcsak bolt, hanem értékesítési szövetkezet is: helyi termelők közösen értékesítik portékáikat. A választék széles: tejtermékek, húsok, lekvárok, szörpök, teák, méz, tojás, pálinkák. A termékek kóstolhatók, a készítők neve pedig mindenhol feltüntetésre kerül.
A tulajdonos, Pál Péter őszintén beszélt a kihívásokról is: az állandó minőség biztosítása és a növekvő kereslet kielégítése komoly feladat. Ennek ellenére bizakodóan tekintenek a jövőbe.
Utolsó állomásunk a Gyimesi Skanzen volt. A Szász család által létrehozott skanzen ma 14 felújított parasztházat foglal magába, amelyek a pusztulástól menekültek meg. A látogatók múzeumot, kápolnát, malmot és rendezvénycsűrt is megtekinthetnek, sőt, akár meg is szállhatnak ezekben a házakban.
A skanzen élő példája a falusi turizmusnak: hagyományőrzés és modern hasznosítás találkozása.
Két nap alatt különböző világokat ismertünk meg: családi vállalkozást, modern beruházást, hagyományos gazdaságot, szövetkezeti modellt és kulturális örökséget. Mindegyik működik – más tempóban, más irányban.
Ez a két nap rámutatott valamire: a modern lehetőségek mellett kötelességünk is van: megőrizni azt az értéket, amit ezek a tájak és közösségek képviselnek.
Gábor Irén
Bakó Anett
MATE gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök képzés, II. év