Az elmúlt félévben néhányszor feltették nekem ezt a kérdést és másokat is a továbbtanulást illetően… Így akkor több fizetésed lesz? Szükséged van erre? S mit szól a család? Mit is tanulsz? Mesteri? Ja, marketing… Mivel ismétlődően kaptam ezeket, rögzültek is fejemben, arcokkal együtt. A tanulmányi félév során már-már magamat is számonkértem. Miért tanulok?
Amikor belevágtam az újabb továbbtanulásba, konkrétan megfogalmaztam a céljaimat (elvégre „illik”, hogy az ember leányának határozott céljai legyenek):
- tudásfrissítés, hiszen 10 éve múlt, hogy lediplomáztam;
- saját tempómban szeretnék új ismeretekre szert tenni;
- jobban belelátni a munkahelyi feladataimba;
- kapcsolatépítés, mert lételemem a közösség.
Jól hangzik, nem? Lejárt a 4 félévből az első. Mi lett a konkrét elképzelésekből? Vegyük sorra:
Tudásfrissítés: részben teljesült, lévén, hogy hátra van még 3 félévem ez most „loading…” fázisban van. Volt sok ismétlés, amire szükségem van. Újat is tanultam, nem feltétlen lexikális tudás és nem mind neves közgazdászok és marketingesek 500 oldalas szakmai szentírásaiból. Van, amit csoporttársaimtól, akik más területeken, más szinteken alkalmazzák a marketinget, a vállalati gazdaságtant, a logisztikát, a kutatásmódszertant vagy komoly közgazdasági ismeretekkel hoznak meg szervezeti szintű döntéseket. Van, amiben a Google volt a segítségemre, ez talán ma már nem tabu. Van, amit az oktatóimtól tanultam, elvégre hallgatóként alapelvárás, hogy képes legyen valami világmegváltót mondani egy tudományos fokozattal rendelkező oktató. De kinek a világát és milyen mértékben kellett tudja formálni 1-2 hétvége alatt?
Saját tempóban új ismeretek szerzése: nem titok, ezen a területen kettősek az érzéseim. Tempóban nem volt hiány, 9 intenzív oktatási hétvégét követett 5 hét vizsgaidőszak. Csoportos munkák, máshoz való alkalmazkodás, türelem gyakorlás, konfliktus kerülés, határidők… Sorolhatnám. Ez felülmúlta az elképzeléseimet és olykor engem is. Ilyenkor kellett a mérlegem másik tálcájába a kiegyenlítő súly. Megtaláltam. Félév elején egy új szakmai kapcsolat új tanulási lehetőséget hozott. A Hungarian Startup University Program keretében hallgatója lehettem/lehetek egy két féléves magyarországi és határon túli egyetemistáknak szóló oktatási és ösztöndíj programnak. Itt a saját vizeimen evezhetek: előadások meghallgatása, tananyag átolvasása egy online platformon, egy teával bekuckózva, rugalmasan, akár késő este, amikor már a család az igazak álmát alussza és a legkisebb sem dobálja hozzád a „ne munkázzál édesanya” mondatát. Plussz energiákat befektetve ez a projekt is hozta az új ismereteket, a tanulás egy új élményét, ösztöndíjat, kihívást, és a lehetőséget, hogy második félévben egy helyi közösségi projekt megvalósítását segítsük. Mi, öten: három anyaországi, egy csángó és egy székely egyetemista. Aggodalomra semmi ok. 😊
Jobban belelátni a munkahelyi feladataimba: a félév során a tanulásban megélt élmények, oktatással kapcsolatosan megfogalmazott pozitív és negatív kritikák, az oktatásszervezésben szerzett új tapasztalatok, a szerepeim közötti lavírozás, mind hozzásegítettek ahhoz, hogy még inkább fontosnak és magaménak érezzem a feladataimat.
Kapcsolatépítés: épültek új kapcsolatok és a tudásfrissítéshez hasonlóan ez további szintekre tud lépni, csupán nyitottság kérdése.
Fejlődni tehát akkor tudunk, ha
- nyitottak és képesek vagyunk elfogadni, hogy néha parányi lépések vezetnek a cél felé,
- a komfortzónánkból legalább fél lábbal, fél órára kilépünk,
- amit tudunk és mi magunk banálisnak gondolunk, azt merjük megosztani azokkal, akiknek ez valami egészen új ismeret,
- olykor szószerinti fejtörések közepette, de merünk a dobozon kívül gondolkodni,
- és legfőképpen: merünk cselekedni.
Aki és ami pedig nem a jó cél felé vezet, bátran és határozottan el tudjuk engedni.
Én ezért tanulok. Én ezt még tanulom. Te miért tanulsz?
Benedek Katalin
Marketing mesterszakos hallgató, Edutus Egyetem
Oktatásszervező, Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ
