Na nem polgárpukkasztásból találtam ezt a könyvet, de úgy gondolom, sokunk számára nagy szerelem Olaszország, és legalább így, a könyvek szárnyán repüljünk gondolatban oda, még ha jelen esetben fizikailag lehetetlen is.

A könyv egyaránt nevezhető útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább mégiscsak regény. Frances Mayes naplószerűen meséli el, hogyan teremtettek férjével igazi otthont egy Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban. A látszólag érdektelen apróságok – a ház renoválása, a takarítás nehézségei, az olajfaliget újraélesztése, a kert szépítgetése, a piaci bevásárlások, a séták, az üldögélés a város főterén egy erős espresso mellett, a receptek, a dolce far niente, vagyis az édes semmittevés – élvezetes olvasnivalót nyújtanak.

Az írónő egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a lengyel kőművesbrigád, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontos szerepet kap, mint a történelmi, művészettörténeti, irodalmi kitekintés.

„Hogy mennyire váltunk olasszá? Attól tartok, nem nagyon. Túlságosan sápadtak vagyunk és nem tudunk elég jól gesztikulálni. Egyszer láttam egy fickót, aki kilépett a telefonfülkéből, mert a szűk helyen nem tudott elég széles mozdulatokkal hadonászni. Sokan lehúzódnak, megállnak az út szélén, mert képtelenek egyik kezükben a mobiltelefont, másikban pedig a kormányt tartani és közben beszélni is, hiszen nincs harmadik kezük…”

Péter Bernadette

adminisztrációs munkatárs (SZÉK)

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána. Tericum Kiadó, Budapest, 2016