Hírek

Otthon… tanulás?!

Azt hiszem, hogy ez a két szó nem is lehetne távolabb egymástól mindennapi megéléseinkben, ha visszagondolunk gyerekkorunk 12 évére. Merthogy az otthon az, ahol nyugi van, meg pihenés, meg biztonság és legjobb esetben csend… Ahol az ember önmaga lehet, ki- és megélheti valós lényét, nincs korlátok közé szorítva. Míg a suli… hát, legyünk őszinték, az emberek jelentős része szerint egyre cifrább jelzők csengenek hallatán: hangos, követelőző, osztályozó, besoroló stb.

Na de én ezt most, 35 éves fejjel valahogy nagyon másként látom és élem meg. Azon szerencsések közé tartozom, akinek soha nem elég, ami van, de nem is épp jó, amit már kitaláltak. Itt most kimondottan a tudásszintre gondolok. 🙂

Hiszek abban, hogy az ember tényleg holtáig tanul, hiszek abban, hogy minden nap fejlődnünk kell. S nem azért, mert kell, s nem csak azért, mert képesek vagyunk rá…

És ez felemelő érzés, támogató erő és felelősség… önmagunk felé.

Nekem nem ment könnyen az iskolai életbe való „betanulás”. De a tanulás, az igen. Büszkén vallom, hogy (majdnem) bármit meg tudok/tudunk tanulni, csak kell egy jó lehetőség, egy mentor, meg a hit, hogy menni fog.

És ebben segít nekem az otthon tanulás. Mert megkapom azt a biztos hátteret, ami az elinduláshoz kell, mert a saját ritmusom, tudásom, sokszor módszerem szerint választhatom meg azt, hogy hogyan, mikor és miként fogok bele az új meghódításába.

Beleszülettünk egy olyan korba, amikor már csak fel kell tudnunk tenni a megfelelő kérdést és millió választ kapunk sok ezer felőlről. Mert karnyújtásnyira vannak tőlünk azok, akik kisegítenek, eligazítanak, a nálunk okosabbak, tapasztaltabbak, olvasottabbak… mert látatlanban, több ezer kilométerről is lehet mentorod, aki egyengeti az utadat, csak keresned és kérned kell.

Ez az az éra, amikor nincsenek határok és korlátok.

Csak jót és jól kell alkotni, és nem feledni, hogy a tudás hatalom, hogy a kulcs a Te kezedben van.

Most pedig másszunk vissza egy picit a fellegekből, nézzük reálisan a helyzetet. Igen, mindenki képes fejlődni meg tanulni, csak akarni kell! Csak amikor épp ülsz otthonod kellemes melegében, egy finom kávéval a kezedben, s készülsz belemélyedni a ki tudja épp milyen, de nagyon fontos témába, hirtelen belekiabál a 3 gyermek, kifut a tej, éhesen nyávog a macska meg még a kedves sem találja a valamijét… Na pont ekkor jön meg az ember kedve igazán az okuláshoz, ugye? 🙂

Pedig igen, mert milyen jó, hogy a lurkók látják, hogy még az ősök is tanulnak (tanulj tinó, mert…)! Meg a macsek, teli hassal, majd felgömbölyödik az öledbe, s ugye, milyen zen leszel tőle…? Na meg a tej, az jó a csontoknak… és a kedves, miután megkapta az elveszett valamijét, büszkén nyugtázza, hogy ügyes vagy és büszke rád.

És akkor ezek után még jobban megy az a munka. Biza!

Tehát az én régi/új kedvenc szavam az otthon tanulás.

Mert.

KÉG